2009. január 30.

Feketeretek saláta


Régebben azt hittem, hogy télen nem nagyon lehet igazán jó salátákat összehozni, krumpli és káposzta kivételével. Ez már a múlté, a héten már 3 igazán jó salátát kóstoltam. Az én konyhámban készült a rozmaringos sült cékla (a második adag úgy, ahogy a bejegyzés végén van), az kihűlve ill. langyosan salátának is simán jó volt. Duendénél láttam és el is készült a balzsamecetes hagyma, amit tegnap dicsértem meg kommentben a beírójának: zseniális! És megint csak nálam készült a feketeretek saláta (amit már néhány írással ezelőtt bezengtem), amit az egész család egyöntetűen finomnak zsűrizett. Az egyik nehéz dolog a retek lereszelése (olyan V-gyalufélén történt), a másik, hogy meg kell várni, míg kicsit összeérik. Az eredmény igazi kárpótlás mindezért!

Hozzávalók:

4 közepes feketeretek, 4 savanykás alma, 1 közepes fej lilahagyma, só

Öntet: 5 ek majonéz, 1 narancs kifacsart leve, kb. 2 dl tormás céklalé

A retkeket és az almát hámozás után gyufaszál formára reszeltem, a hagymát szálasra vágtam, az egészet összekevertem, megsóztam. Az öntethez valókat ráöntöttem az egyvelegre, jól megkevertem, és a hűtőbe rejtettem néhány órára.

Az eredeti verzióben kicsit mások voltak az arányok, másodszorra így készült, nekünk ez volt a kedvesebb. A céklalétől gyönyörű színe lett, és adott az ízéhez is rendesen. Az első adagomhoz én még tettem diódarabokat is (a többiek ezt az ötletet diszkvalifikálták), szerintem illett hozzá, csak a fényképezésre nem maradt, ezt sajnálom.
Érdemes kipróbálni!

Forrás: Anya77 receptje alapján az Nlc fórumról

2009. január 28.

Húsos-káposztás-krumplis főzelék


Egész délelőtt vigasztalhatatlanul szakadt az eső, nem volt kedvem kimozdulni otthonról bevásárolni. Az otthoni készletből akartam valamit kitalálni. Hétvégén az egytálételek olvasása közben feltűnt egy bejegyzés Marjannál. A tejfölös-káposztás csirke receptje eszembe juttatott egy régi ennivalót, amit réges-régen anyósom főzött és nagyon szerettem. Édeskáposzta főzelék volt krumplikockákkal, sok tejjel és tejföllel, behabarva, gyakorlatilag édesen. Délelőtt néztem megint a receptet, és úgy gondoltam, összeházasítom a 2 ételt: Marjanét és anyósomét. Nem bántam meg!

Hozzávalók:

Kb. 40 dkg pulyka felsőcomb filé, kb. 80 dkg káposzta felkockázva, 4 kisebb krumpli felkockázva, 1 jó nagy hagyma apróra vágva, 1 tk. csombor, kb. 1,5 dl tejföl, 2,5 dl tej, 1 lapos ek liszt, 1-2 ek olaj, só, bors

A hagymát az olajon megpirítottam, rátettem a darabokra vágott pulykahúst, borsoztam, sóztam, csombort szórtam rá, kis vizet öntöttem alá, lefedtem. Felvágtam a káposztát és a krumplit, hozzátettem a húshoz, só és bors került arra is, valamint újabb kis adag víz, fedőt tettem rá, és puhára főztem az összes alkatrészt benne, kb. 40 perc alatt. Beleöntöttem a tejet és a tejfölös habarást, 10 perc múlva készen volt.
A férjem azért tett bele egy kis ecetet, nekem így volt jó, ahogy leírtam. Marjan, köszi, hogy eszembe juttattad:)

2009. január 27.

5 függőségem


Gabriellától kaptam ezt a díjat, amit nagyon szépen köszönök! és az újabb körkérdést is a függőségeimről. Bajban vagyok... Nem tudom, hogy lehetne 5-be besűríteni? A múltkor csak úgy olvasgattam a blogomat, és isten tudja, hány dologról írtam le, hogy függő vagyok tőle... Na majd kicsit csalok, és összevonok néhányat (bocs)!

1. család (abszolút favorit)
2. gasztronómia - csokoládé - mák - blogozás - internet
3. pránanadi
4. barátok
5. utazás, kirándulás

...és akkor még nem volt szó a könyvekről, a jó beszélgetésekről, a tavaszról, a nyárról, a tengerről és a tűzről... na mindegy, ennyi fért bele:)

Akiknek továbbadom (sajnos csak 5 embernek tehetem):

Duende, Limara, Beatbull, Fűszeres Eszter, Millie. Mik a ti függőségeitek?

2009. január 26.

Farsangi fánk


Ma fánkot sütöttem. Nagyon szépek lettek és nagyon-nagyon finomak! Gondoltam, mutatok egy képet róla...

2009. január 25.

Tepsis csirke - VKF XXII.



Lányom egyik kedvenc étele, ez volt a vasárnapi ebédünk. Nagy előnye, hogy egy nagy tepsiben össze lehet készíteni előre, körülbelül másfél órával az adott idő előtt betesszük a sütőbe, és minimális odafigyeléssel elkészül.
Az alapja nálunk mindig krumpli, ehhez társítható répa, hagyma (nyáron paprika, paradicsom), vagy bármi zöldség, amit szeretünk. A hús lehet egész csirke (kiterítve), csirkecomb, pulyka felsőcomb. A fűszerezés is pillanatnyi kedv és ihlet kérdése szokott lenni.

Hozzávalók a mai napon:

1 csirke melle nélkül, csirke felsőcombok, kb. 1,5 kg krumpli szeletekre vágva, 4 répa felszeletelve, 1 nagy lilahagyma, só, bors, zsálya, oregánó, kevés zsiradék a tepsi kikenéséhez

A tepsit picit kizsíroztam. Beletettem a krumplit, a répát és a lilahagymát. Sóztam, borsoztam, kicsit összeráztam.


A húsokat sóztam, borsoztam. Szórtam rájuk egy kis zsályát és oregánót bővebben, rátettem a zöldségek tetejére. Egy deci vizet öntöttem alá, befedtem alufóliával.


A sütőt légkeveréses 180 fokra állítottam. Kb. 50 perc alatt megpuhultak a húsok, ekkor levettem róla a fóliát. Még legalább 20 percet volt a sütőben, a végén grilleztem, pár perc alatt pirosra sütöttem.

Egytálételek még nálam a VKF forduló előtt:

Svábpaszuly

Lecsó
Töltött csirke (és most néztem, ugyanezzel a körettel...)
Rakott krumpli


Paprikás krumpli galuskával - VKF XXII.


Ez egy klasszikus magyaros étel, sőt igazi egytál, ráadásul gyors, és egy kis savanyúsággal igazán finom is. Egy kicsit "lenézett" ennivaló, pedig többet érdemel; kis időbefektetéssel, olcsón lehet jót főzni, ráadásul ezek az alapanyagok szinte mindig vannak otthon. Nálunk általában kolbásszal készül, de elkészíthető vegetáriánus változatban, mehet bele akár virsli, krinolin, debreceni. Sőt ettem már olyat is, amit maradék pörköltből készítettek.

Hozzávalók:

1 kg kockára vágott krumpli, 1 közepes vöröshagyma apróra vágva, fél szál karikára vágott vékony kolbász, 1 evőkanál zsír vagy olaj, 1 evőkanál pirospaprika, (1 mokkáskanál csípős pirospaprika), só, bors
A galuskához: 10 dkg liszt, 1 tojás, víz, kevés só

A felolvasztott zsíron (vagy olajon) megpirítottam a hagymát. Hozzátettem a krumplit, kavartam néhányat rajta, beleszórtam a pirospaprikákat, megkevertem, és felengedtem annyi vízzel, hogy kb. 2 ujjnyival ellepje. Sóztam, borsoztam, felforraltam. Beletettem a kolbászt, és lefedtem.
Közben a lisztet egy tálban összekevertem a tojással és annyi vízzel, hogy sűrűbb galuskatészta legyen belőle. Kicsit megsóztam és kiskanállal beleszaggattam a fővő ételbe, időnként kevertem rajta egyet-egyet, nehogy a galuskák összeragadjanak. Lefedtem és kis lángon kb. 10-15 perc alatt készre főztem.
Savanyúsággal ettük.

Gombás tarhonya - VKF XXII.


Egyszerű, szezonális ételekkel készültem a mostani VKF-re. Ezt a receptet a Planétás kártyák között találtam, eddig még nem készült sosem. Rendkívül gyorsan készen van, a gomba pucolásával együtt kb. 1 óra tálalásig. Az eredeti recepthez képest kicsit átalakult, de aki szokott olvasni, az ezen már nem lepődik meg. Az egyik oka a változtatásnak az volt, hogy a gombát én le akartam pirítani, mielőtt az ételbe tettem, mert szerintem így jobb az íze, valamint így biztosan nem marad kemény. A másik, hogy nem találtam elég színesnek az ételt - ez új mánia nálam -, és kerestem bele valamit; találtam is piros paprikadarabokat a mélyhűtőben nyárról, édeset és csípőset is, ez került bele (zöldborsó volt az első ötletem, de éppen nem volt otthon egy szem sem). A receptben a tarhonya felöntéséhez dupla mennyiségű folyadékot ír; nekem házi tarhonyám van, simán felvette a háromszorosát, lehet, hogy a boltihoz tényleg csak a duplája kell, úgyhogy annyival kell indítani.

Hozzávalók 4 személyre:

30 dkg tarhonya, 50 dkg gomba, 1 közepes vöröshagyma, (pár szelet színes zöldpaprika), 1 csokor petrezselyemzöld, 1 tk kakukkfű, húsleves alaplé vagy 1 húsleveskocka, só, bors

Egy nagyobb lábosban a megtisztított gombát 1 ek olajon frissen őrölt borssal megszórva megpirítottam 5-6 perc alatt. A gombát kitettem egy edénybe levével együtt. Az edénybe tettem 2 ek olajat, beletettem az apróra vágott hagymát, üvegesre pirítottam 2-3 perc alatt. Hozzáraktam a tarhonyát, és jó közepes lángon addig pirítottam folyamatos kevergetéssel, amíg halványbarna nem lett, de nagyon kell vigyázni, hogy le ne égjen!


Felöntöttem a dupla mennyiségű alaplével (vagy a húsleveskockás lével), visszatettem a gombát és belekerültek a paprikák is. Hozzáraktam az apróra vágott petrezselyemzöld felét, a kakukkfüvet, borsot, sót ízlés szerint, és lefedtem, kicsi lángon főtt 8-10 percig.


Amikor felvette az összes levet a tarhonya, akkor megkóstoltam, és ekkor került még bele plusz víz és só.
A tányéron került még rá a petrezselyem maradéka. Savanyúsággal ettük, finom lett!

2009. január 23.

Roznaringos sült cékla krumplival


Teljesen be lettem oltva a blogok által cékla ügyben. Tulajdonképpen nem is csodálkozom, mert jelen pillanatban ez szezonzöldség, és normális táplálkozás szerint leginkább ilyeneket kéne ennünk, de sajnos én sem teszem, de azért némileg törekszem rá. Így azután a minap egy nagy zacskóval tértem haza a zöldségesből, benne fekete retekkel és céklával. A reteknek már helye van - itt a blogon is lesz, csak az előző adag hamarabb elfogyott, mint ahogy fénykép is lett volna róla. A céklára viszont kerestem tippet, meg is találtam Kaldeneker György receptjei között. Az ezt megelőző oldalon pedig a cékla élettani hatásairól lehet olvasni, érdemes rászánni az időt.

Az én ételem szokás szerint nem lett ugyanolyan, mint az eredeti, viszont nagyon finomnak találtuk a férjemmel.

Hozzávalók 2-3 személyre:

3 közepes cékla, 1 jóóó nagy sárga héjú krumpli (2-3 közepes), 4 gerezd fokhagyma, 2 evőkanálnyi olívaolaj, só, frissen őrölt bors, 10 cm-nyi rozmaring letépkedett levele, kevés balzsamecet

A céklákat meghámoztam, vékony cikkekre vágtam. Beletettem egy kisebb kerámia sütőtálba, dobtam mellé félbevágott fokhagymagerezdeket, rozmaringleveleket. Megsóztam, borsoztam, csorgattam rá olívaolajat, és alaposan összekevertem. Ezt - az eredet recept szerint - hagytam állni kb. fél óra hosszat. Mikor letelt az idő, az alaposan megcsutakolt krumplit szeletekre vágtam, szórtam még rá sót és borsot, összekevertem, öntöttem alá kb. 1 decinyi vizet. Alufóliával lefedtem, és 180 fokos légkeveréses sütőbe tettem. Sütöttem kicsivel több, mint 1 óra hosszáig, míg a cékla is könnyen vágható lett, közben kétszer átkavargattam. Amikor kivettem a tepsiből, néhány spricc balzsamecettel meglocsoltam, mert túl édeskésnek éreztem; ettől viszont nagyon finom lett!



Lassan sütött császárhússal ettük, amit a tarja mintájára készítettem. Tökéletes párost alkottak.

Legközelebb valószínűleg inkább kisebb kockákra vágom a céklát és a krumplit is, hátha hamarabb megsül. Az eredeti receptben megadott 35-40 perc (takarás nélkül!) nálam esélytelen volt, szerencse, hogy a tapasztalataimra hallgattam... A krumpli hozzáadása is jó ötlet volt, szép színe és finom íze volt a céklával együtt.

Utóirat: elkészült a 2. verzió, falatnyi darabokra vágva a cékla, csak úgy magában, egyébként mindent ugyanúgy csináltam. A sütési idő lement kb. 45 percre, tehát érdemes kicsit többet vesződni a darabolással.

2009. január 21.

Virtuális ölelés

Virtuális ölelést kaptam attól az embertől, Duendétől, akit gondolatban már sokszor megöleltem...

"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag. :)))Lényege, hevenyészett fordításban: "Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"


Gondolkozom, kinek küldhetem tovább... Legeslegelőször egy viszont ölelés jár annak, akitől kaptam:)

Az első ölelés Gabriellának jár, akitől először kaptam bátorítást:)
A többi pedig azoknak a lányoknak-asszonyoknak, akik segítettek nekem abban, hogy eljussak eddig, hogy folytassam...kaptam tőlük jó szót, mosolyt, kedvességet, segítséget: Ottisnak , Valinak, Renátának, Gabojszának, Grenadinnak, Tintalevesnek és Citromfűnek.

(Sajnálom, hogy nem küldhetek azoknak, akiknek nincs blogjuk: Zitának, Dereyének, MKatinak, Zsónak, Beskának, SzatKatinak, SJulinak...és még sok embernek, akik olvassák a blogomat, csak éppen nem ismerem őket...érezzék mindannyian, hogy ők is kaptak egy ölelést:))

2009. január 19.

Sajtos pogácsa


Klasszikus sörkorcsolya magas zsírtartalma miatt, ráadásul még másnap is finom. Arról nem is beszélve, hogy hamarabb is elő lehet készíteni, és hideg helyen pihenhet akár fél napot is. Ennyi az ajánló, próbáljátok ki!
Én most kacsazsírral készítettem próbaképpen, egy kicsit hasonlított a tepertős pogácsára az íze és a színe is, nem bántam meg.

Hozzávalók:

50 dkg liszt, 25 dkg margarin vagy 20 dkg zsír, 20 dkg reszelt sajt (lehet benne egy kis füstölt is), 2 dl tejföl, 1 dl tej, 2 db tojássárga, 3 dkg élesztő, 3 mokkáskanál só, egy pici cukor

A lisztet összekeverem a sóval, a zsiradékot elmorzsolom benne, hozzáteszem a sajt nagy részét, egy keveset hagyok a tetejére. A tejben elkeverem a cukrot és az élesztőt, a tejfölben a tojássárgákat, hozzáadom a lisztes keverékhez, összegyúrom. Hagyom pihenni legalább 1 órát letakarva. Utána lisztes deszkán ujjnyi vastagra nyújtom, késsel bevagdosom, és pogácsaszaggatóval kiszaggatom. Ha van időm és kedvem, mielőtt beletenném a tepsibe, a két tenyerem között kicsit megpödröm az oldalát, hogy csinosabbak legyenek. Túl nagy helyet nem kell hagyni a tepsiben a pogácsák között, mert minimálisat nőnek széltében, inkább felfele törekednek sülés alatt. Itt is letakarom őket 20-25 percre. Akkor megkenem tojásfehérjével, kicsit megsózom még a tetején is, és kevés sajtot teszek rá.


Előmelegített sütőben (alsó-felső sütés, 200 fok) sütöm 20-22 percig. Én úgy szoktam, hogy kb. 10 percig alulról a 2. sínen, utána megfordítom a tepsit, és eggyel feljebb teszem, mert hajlamos az alja túlsülni, így viszont tökéletes lesz.
Ebből a mennyiségből másfél-két gáztepsinyi lesz, attól függően, milyen magasra nyújtjátok.

2009. január 18.

5 dolog, amire szívesen emlékszem 2008-ból

Gabriellától kaptam a stafétát néhány napja, amit köszönök neki, ideje már válaszolnom rá.

Gondolkoztam azon, mit is írjak, mert nem a tavalyi év volt a legjobb időszak az életemben, de természetesen voltak pozitív történések, dolgok is.

1. Voltunk a férjemmel két remek néhány napos (bor)túrán, tavasszal Sárospatak környékén, ősszel Villányban, ezek nagyon jó élmények voltak, szívesen emlékszünk vissza rájuk.

2. A barátainkkal az idén is sok időt töltöttünk el közösen, remek csapatunk van. Voltak közösen ünnepelt névnapok, szalonnasütések, kártyapartik, hétvégi kirándulások, és sikerült néhány napot a Balaton mellett nyaraljunk.

3. A "nagy családot" (ez nálunk 20 főnél is több, ha összejövünk) sikerült kétszer is majdnem teljes létszámban összehozzuk az idén nálunk, egyszer ősszel és egyszer szentestén. Ezek engem mindig örömmel töltenek el.

4. A tavasszal hosszú gondolkodás-töprengés után (kell ez nekem? tudom én ezt csinálni?) döntést hoztam a blogom elindításáról, a nyár végén pedig igazából is elkezdtem írni. A kezdeti bátortalan lépések után most már azt mondom, kell ez nekem, meg talán egyszer majd jól is fogom csinálni... Kaptam bátorításokat, valamint szereztem ezáltal új kedves virtuális ismerősöket is, ennek nagyon-nagyon örülök.

5. Nekem nagyon sokat jelent, hogy van egy remek férjem és 2 tündéri nagy gyermekem, akikkel a tavalyi évben is kölcsönösen számíthattunk egymásra, és ez bizonyára az idén is így lesz.

A labdát Duendének gurítanám tovább; mi az az 5 dolog, amire szívesen emlékszel 2008-ból?

2009. január 17.

Narancsos tejberizs


Valamelyik nap feltettem főni egy tejberizst tejmentés céljából. Közben leültem kicsit a gép elé, és Gabojsza bejegyzésére lettem figyelmes. Nosza rohantam vissza a konyhába, hátha még nem késő változtatni; így született az ízesített, csodafinom rizs. Nálunk narancs volt itthon (pont 1 db!), ezért annak a reszelt héja került bele, nem bántam meg!

Hozzávalók nálam:

1 l tej, 12 kicsit púposabb evőkanál rizs, 1 csipet só, 10 dkg cukor, 1 narancs reszelt héja

A tetejére: kakaós vagy fahéjas cukor

Egy vastagabb aljú lábosban felteszem a tejet a tűzhelyre, szórok bele 1 csipet sót. Közben megmosom a rizst, és amikor felforrt a tej, beleteszem. Belereszelek 1 narancs héját, kicsi lángra teszem, lefedem, időnként megkavarom. Amikor puha a rizs, beleteszem a cukrot (van, amikor egy részét vaníliás cukorral helyettesítem), egy-két buggyanás után elzárom alatta a hőforrást.
Edénykékbe teszem, a tetejére ízesített cukrot szórok.

2009. január 15.

Mit olvastam 2008-ban?

Már 3 embertől kaptam meg a kérdést, tovább nem halogathatom: Duende, Citromfű és Vali is erre kíváncsi.
A játékszabályok:

1. Írd le annak az öt könyvnek a címét, amit 2008-ban olvastál.
2. Nevezz meg öt embert, és értesítsd őket.
3. Linkelj vissza erre a bejegyzésre.

Annyit már nem olvasok, mint régen, amikor - sok máshoz hasonlóan - leültem, és se nem láttam, se nem hallottam, amíg véget nem ért a történet...de szép idők voltak!!! Most már esténként lopom rá az időt. Ahogy szedtem össze a könyveket, érdekes felfedezésre jutottam: mostanában ha egy szerzőtől olvastam valamit és tetszett, akkor rögtön jött tőle több könyv is.


Így volt ez Joanne Harris könyveivel, amiket 2007. karácsony körül vettem meg. A Csokoládé c. regény után - amit régebben olvastam, és azóta is egyik kedvencem - akartam elolvasni őket. Valamelyik internetes könyváruházban roppant jó áron lehetett hozzájutni, hát megvettem mind a 3-at. A 3 könyvnek 3 féle hangulata van: A Szederbor kicsikét a Csokoládé hangulatát hozza, csak a kor, amiben játszódik, az teszi mássá. A Partvidékiekben a szerelem, a pénz hatalma és a babona hármasa van jelen. Az Ötnegyed narancs viszont igazi dráma, a német megszállás alatt a "normális" létért folytatott harc okozta cselekedeteket kell utólag a főhősnek vállalni.


James Redfield A mennyei prófécia c. könyvét egy kedves barátomtól kaptam ajándékba, és tetszett. (A belőle készített film viszont pocsék, aki abból próbálta megítélni, ne tegye...) A legjobban ez a mondat jellemzi a könyvet: "Nincsenek véletlenek, minden véletlenben ott rejlik a világmindenség." A könyv regény, illetve "kalandos példázat", ahogy az író nevezi, csakúgy, mint a Shambala titka, ami talán még izgalmasabb. Az író a titokzatos Tibetbe viszi a főhőst és az olvasót, hogy megannyi felfedezést tegyenek és kérdéseikre választ kapjanak.
A mennyei látomás a spirituális tudatosság átéléséhez vezető utat mutatja be; milyen a világ, mi van a történések mögött, hogyan lássuk magunkat és másokat...sok érdekes felvetés van benne, szerintem érdemes elgondolkozni rajtuk.


A Tibeti könyv életről és halálról nem regény, nem is úgy kell olvasni; időnként elolvasok 1-2 fejezetet. Rengeteg ember tabunak tekinti a halált, a haldoklás folyamatát, a könyv ennek a megismeréséhez, illetve ehhez történő segítségadáshoz ad kapaszkodót, valamint az élet megéléséhez nyújt segítséget, gondolatokkal. Az egyik megszívlelendő gondolat: "Amikor negatívan cselekszünk, az fájdalomhoz és szenvedéshez vezet, amikor pozitívan cselekszünk, annak végső soron boldogság az eredménye."

Én kérdezném Gabriellát, Szintiát és Krisztát, hogy ők mit olvastak 2008-ban?

2009. január 13.

Brassói aprópecsenye




Közkívánatra készült, valószínűleg régen nem főztem már ezt az ételt, pedig nagyon egyszerű és finom.

Hozzávalók:

50 dkg sertéshús (vagy bármilyen más csont nélküli szárnyas húsból is szoktam, akkor rövidebb az elkészítési ideje), 1 közepes vöröshagyma, 4-5 gerezd fokhagyma, 2 evőkanál olaj, só, bors, majoranna, pirospaprika
1 kg krumpli, olaj a sütéshez

A húst egyforma, nem túl nagy kockákra, a vöröshagymát apróra vágom. Az olajat felforrósítom, beleteszem a hagymát, üvegesre pirítom, ráteszem a húst, fehéredésig sütöm. Akkor sózom, borsozom, megszórom majorannával, öntök alá kevés vizet (ha nem engedett addig, de sajnos a húsok mostanában legtöbbször maguktól is engednek...). Lefedem, és puhára főzöm a húst. A fokhagymát összetöröm, ráteszem a húsra, és kevés ideig összepárolom. Akkor jó, ha marad egy kevés leve, ha túl sok, akkor fedő nélkül a felesleget elpárologtatom.
Közben a krumplit meghámozom, azt is kockára vágom. Bő olajban pirosra sütöm.
Nagyobb tálba öntöm a krumplit, megsózom kicsit. Ráöntöm a húst, összerázogatom. A tetejére pirospaprikát szórok.

2009. január 10.

Megérkezett!


Még decemberben neveztem be Tintaleveshez egy nyereményjátékra, a díjak gasztrós kiadványok voltak. Karácsony másnapján benéztem a blogra, és nagy örömmel láttam a nevemet a nyertesek között.

Izgatottan vártam (habár láttam a kiadvány címlapját a fényképen a posztban), hogy vajon mi lesz a belső oldalakon? Tegnap meg is érkezett, egy portobello gombás, jókívánságokat tartalmazó képeslappal egyetemben. Gyorsan át is lapoztam: valóban, 15 mesés recept Gordon Ramsay új könyvéből; leves, saláták, köretek, húsok, sós lepény és édességek... hmmm, nem rossz válogatás!

Eszter, köszönöm szépen ezúton is az ajándékot és a jókívánságokat!

Megjegyezném még, hogy Eszter blogján - sok jó recept között - van egy fantasztikusan finom mogyorótorta, amit decemberben megsütöttem. Annyi változtatás volt, hogy ricotta helyett durvább szemű túrót használtam, valamint mellé én is tejfölt kevertem mézzel. Sajnos fénykép nem készült róla, de mindenkinek csak ajánlani tudom!

2009. január 8.

Blog-szomszédoltam...2.

Kissé hosszabb hallgatásom oka egyrészt az volt, hogy meg kellett enni a maradékokat, pedig szerintem nem is főztem annyira sokat, mégis valamiért ilyenkor hamarabb jóllakunk. Másrészt pedig főztem néhányat a kollégák-kolléginák receptjeiből. Sajnos kép nem nagyon van, de elmesélem, hátha valakit így is érdekel.


Először is a Dhingri paneert említeném, főleg, hogy erről legalább fénykép is van. Írtam már arról, hogy kedvelem az indiai konyhát is. Ezt az ételt Gourmandulától egyszer már elkészítettem, de nem sikerült a paneer, a végeredmény mégis finom volt. A két ünnep között nekiduráltam magamat még egyszer, és isteni finom lett, ezért valószínűleg nem is utoljára főztem meg.
Annyit változtattam rajta, hogy időben előtte elkészült a paneer, most 2 liter tejre számítva 3 kanál ecet segítségével, és volt ideje rendesen összeállni. A kockákat pedig a Szakácsok könyve ajánlásának alapján bő olajban sütöttem ki, így tökéletes lett.
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a jó csípős indiait!

Vendégvárásra készítettem Latsia-tól a füstölt sajttal sült csirkét. Mindenkinek nagyon ízlett, ráadásul elég gyorsan elő lehet készíteni, utána már csak magában sült a sütőben (illetve lett egy társa is féidőben, de arról kicsit lejjebb...), és isteni finom volt, ismétlésre felvéve.

Ehhez köretnek Millie eszembe juttatta a zelleres krumplipürét (ami nagyon finom, volt már nálunk régebben is, sőt szoktam répásat-zöldségeset is készíteni), annak kapcsán, hogy volt a hűtőmben egy kis csomag koktélparadicsom, és emlékeztem, hogy nála olvastam egy egyszerű sült paradicsomos köretet. Itt dőlt el, hogy a krumplik közé belevagdaltam egy zellert is főni a pürének, valamint az utolsó 20 percre a hús mellé bedugtam a paradicsomot is a sütőbe. Nagyon jól illett a husihoz mindkettő.

Desszertet is készítettem, Gabriella kreatív konyhájából a citromparfét. Már akkor, amikor olvastam, gondoltam, hogy ilyen kevés munkával is jó eredmény születik, a végeredmény igazolt: kb. 10 perces munka, és 3 óra múlva lehet lapátolni befelé a zseniálisan jó desszertet!

A maradék tojásfehérjékből pedig Sajtkukacéknál látott citromos habcsók készült. Nagyon ízlett, finom, ropogós, nem túl édes, és dobozba zárva ugyanolyan maradt, mint amikor elkészült. Én, aki normál habcsókból kettőnél többet biztos nem tudok legyűrni, na ebből akárhányat (sajnos)...

Ami sztár volt még karácsonykor, az Mamonitól a narancsos gesztenyegolyó. Régen nem készítettem már ilyen kis sütés nélküli csemegéket, de ezt felvesszük a repertoárba, mert amennyit kitettünk a tányérra belőle, annyi fogyott el percek alatt. A fiam pedig a zserbógombócokat ette rendületlenül...

Most pedig ígérem, igyekezni fogok új dolgokkal előállni!

2009. január 4.

Egy káposztás tészta margójára



Pénteken a könnyű ételek jegyében egy kevés hússal, sok zöldséggel készült raguleves után készültem, hogy megmentem a hűtőben elég régóta szenvedő káposztám maradékát (nem kis maradék volt, a 3/4 része...). Ugyan fennen hangoztatta régebben az otthon lévő férficsapat, hogy nem annyira szeretik a káposztás tésztát, de fellázadtam, mert nekem az egyik kedvenc ételem. A probléma csak annyi volt, hogy valakinek fel kellett áldoznia magát, hogy lereszelje, és a férjem, aki nagyvonalúan ezt meg is szokta tenni, éppen nem volt otthon, ezért nekem kellett... A reszelés utáni életképet felteszem a beírás végére elrettentésül (az ujjamat nem fényképeztem le, pedig azon is lett volna mit...), hogy mit érdemel az a bűnös, aki ennyi év és ennyi összegyűjtött konyhai kacat után sem tud felmutatni egy olyan cuccot, ami segített volna rajta.
A jó hír viszont: összehoztam életem legfinomabb káposztás tésztáját! Sőt az még jobb hír, hogy mindenki megette jó étvággyal!! Annyi maradt belőle, ami a fotón a tányéron van...

Hozzávalók 3 személyre:

70 dkg káposzta lereszelten mérve, 3 evőkanál olaj, só, bors, 1 evőkanál cukor
25 dkg száraztészta (sajnos bolti), fodros metélt (fodros kockával szoktam, de az nem volt most otthon)

A felforrósított olajon a káposztát alaposan körbepirítottam, majd (elég sok, kb. 3 mokkáskanál) sóval megszórtam, valamint ment rá sok-sok frissen őrölt bors is. Sűrűn kevergetve addig pirítottam, amíg az összes levét elfőtte és puha is lett, kb 15-20 perc lehetett. Amikor már kezdett színesedni a széle, akkor rászórtam a cukrot, és folyamatos kavargatással kicsit színesre pirítottam, kb. 5 perc múlva megkóstoltam és késznek nyilvánítottam.
Közben megfőztem a tésztát, és leszűrve, de nem teljesen lerázva róla a vizet (kicsit nyirkosra hagytam) a káposztához tettem, összekevertem.
A fiúk még több borssal, én (mea culpa) cukorral ettem.

Tanulság (nekem): eddig úgy tudtam-olvastam, hogy a száraztészta mennyiség dupláját kell venni káposztából. Először kivettem az elkészített káposztából az egyharmadát, hogy a másik kedvencemhez, káposztás lángoshoz fogom felhasználni. Amikor összekevertem, akkor láttam, hogy ez annyira kevés, és mivel ott volt a többi még mellette, visszatettem. Jó ötlet volt... A káposztás lángos pedig várhat még egy kicsit.

Na és a fotó:

LinkWithin

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin