2009. május 31.

Csíkos süti


Ez is inkább klasszikus sütemény, de kifejezetten finom és látványos. 3 lapból áll, az egyik kakaós, a második diós, a 3. mákos, ezek pedig tejbegríz alapú krémmel vannak összeragasztva.
Néztem a hozzávaló mennyiségeket sütés előtt; ez is a "nemszeretem" kategóriába tartozik, mert kanállal kell kimérni. Próbáltam a lisztet kicsit púposabb kanállal, a cukrot laposabbal kimérni, összejött. Tényleg egyszerű ahhoz képest, mint amilyennek látszik.

Hozzávalók a lapokhoz:

15 evőkanál kristálycukor, 3 tojás, 3 dl tejföl, 15 evőkanál liszt, 3 mokkáskanál szódabikarbóna, pici só
5 evőkanál darált mák, 3 evőkanál kakaó, 5 evőkanál darált dió

Hozzávalók a krémhez:

1 l tej, 8 evőkanál búzadara, 20 dkg margarin, 18 dkg porcukor, 1 evőkanál vaníliás cukor, pici só

A lapokhoz a cukrot a tojással habosra kevertem, hozzáadtam a tejfölt, majd a szódabikarbónával és a sóval elkevert lisztet is. 3 felé osztottam; az első részbe a mákot, a másodikba a kakaót, a harmadikba a diót kevertem bele, kicsit folyósabb, nagyjából piskóta állagú tészta lett.
Egy közepes tepsiben sütőpapíron külön-külön megsütöttem mind a 3 lapot; 12-15 perc kellett 180 fokos sütőben.

A krémhez a tejet felforraltam a sóval, állandó keverés közben beleöntöttem a grízt, egészen keményre főztem, majd teljesen kihűtöttem. Belekevertem a margarint és a cukrokat, majd a lapokat ezzel a krémmel rétegeztem, a tetejére is hagytam belőle egy vékonyabb rétegre valót.
Étcsokis tortadarával szórtam meg.

VKF! XXV. - Pesztós-majonézes krumplisaláta


(balról a 2. tálban)

Igen, az az unalmas krumplisaláta, csak így valahogy mégis átalakul. Frissé, ízessé válik, nagyon finom!

Hozzávalók:

1,5-2 kg öreg! krumpli, só
2 l víz, 3 mk só, 3-4 dkg cukor, 4-5 ek 10 %-os ecet
2 közepes hagyma apró kockákra vágva (minél ízesebb, annál jobb, most főzőhagyma volt, de pl. lilával még finomabb), 3 dl tejföl, 1 dl majonéz, 1 kk mustár, só, bors, pici cukor, pici citromlé, 3 kk (esetleg több) pesztó

A krumplikat héjastól megtisztítom (van egy direkt erre a célra tartott körömkefém), vízben kicsi sóval éppen, hogy puhára főzöm.
Egy 3 literes lábosban a vizet a sóval felforralom, beleteszem a cukrot és az ecetet.
A krumplikat még melegen meghámozom, és a meleg ízesített vízbe szeletelem bele. Megvárom, amíg ott kihűlnek.
Közben majonézmártást készítek ízlés szerint, beleteszem a hagymát, utána a kihűlt-leszűrt krumplit keverem bele.

Hiába esszük sokszor, mégis mindig elfogy, és így pesztóval nagy sikert aratott.

2009. május 30.

Farabella


(balról az 1.)

Ez egy régóta őrzött recept, de még sosem került rá sor. Érdekes volt, mert volt akinek nagyon ízlett, a gyerekeim pedig tolták félre... Pedig jó, csak erőteljesen diós ízű volt, amit ők nem nagyon szeretnek ezek szerint. Az meg csak hab a tortán, hogy még egy krémmel is össze volt ragasztva, amit a habcsók teljesen beszívott, beivódott a belsejébe. Inkább olyan klasszikusnak mondanám, az próbálja ki, aki ezeket szereti. A cukorral csak a krémben lehetett spórolni, a habcsókhoz sajnos annyi kell:(
Az eredeti recept szerinti krém mennyiség nagyon sok volt, jutott még belőle anyukám piskótájába is tölteléknek, úgyhogy a javított kiadást írom be.

Hozzávalók a habcsókhoz:

5 tojás fehérje, 25 dkg kristálycukor, 25 dkg darált dió vagy mogyoró, pici só

Hozzávalók a krémhez:

3 tojás sárgája, 1 lapos kanál kakaópor, 3 cl kész feketekávé, 1 kk rum, 10 dkg porcukor, 6 dkg vaj

A habcsókhoz a fehérjéket a sóval gőz fölött kemény habbá vertem, a végén hozzáadtam a diót.
Sütőpapíros tepsire kávéskanállal kis halmokat tettem, 140 fokos sütőben kb. 40 percig sütöttem.

Közben a krémhez a sárgákat a vaj kivételével a többi hozzávalóval gőz fölött keményre kevertem a kézi robotgéppel. Hagytam teljesen kihűlni, beletettem a vajat.

2-2 habcsókot a krémmel összeragasztottam. Nem szabad túl sok krémet tenni, mert ahová sokat tettem, onnan kifolytak. Próbáltam kicsit hűvösebb helyre tenni egy lezárt dobozban, 2 nap kellett, hogy átpuhuljon.

/Bibic1945 receptje alapján az Nlc fórumról/

Citromos-mákos cookie


(balról a 2.)

Mindig valami újat keresek... így találtam rá erre a kekszre is. Képtelen vagyok ugyanazt sütni sokszor, inkább állandóan kísérletezek, nehogy ráunjunk valamire.
Ez is jó választás volt. Citromos alaphang egész mákdarabkákkal, amire rá lehet harapni...

Hozzávalók:

25 dkg fehérliszt, 5 dkg tk rozsliszt, 1 kk szódabikarbóna, 1 csipet só, 17 dkg olvasztott vaj, 20 dkg kristálycukor, 1 egész tojás, másfél citrom leve és héja, 2 dkg egészben hagyott mák

A liszteket össszekevertem a szódabikarbónával és a sóval. Hozzáadtam a többi alkotórészt, betettem letakarva a hűtőbe, legalább 1-2 óra kell (én egy éjszakát pihentettem ott).
Egy sütőpapíros tepsire diónyi golyókat tettem, kicsit ellapítottam a tenyeremmel (5X5 fért egy gáztepsire, nagyon megnőttek!).
180 fokos sütőben alsó-felső fokozaton kb. 12-15 percet sütöttem. Vigyázni kell rá, amikor a széle barnul, akkor valószínűleg már jó, mert könnyen megéghet az alja is.

/Nyestkutya receptje alapján az Nlc fórumról/

2009. május 29.

Töltött tojások


Az egész család nagyon szereti, mégis valamiért csak akkor készül, ha vendégeket várunk. Most is így történt; meg azt sem akartam, hogy csak hús legyen a saláták mellé.

Hozzávalók:

14 db főtt tojás, kevés mustár, 2-3 evőkanál tejföl, 3 evőkanál alaposan lecsöpögtetett joghurt (vagy sajtkrém), só, bors, apróra vágott snidling és petrezselyemzöld

A tojásokat kettévágtam, kiszedtem a sárgákat egy tálba. Beletettem a joghurtot, a tejfölt, a mustárt, sóztam, borsoztam. Kettészedtem az adagot, feléhez a snidlinget adtam, a másik feléhez a petrezselyemzöldet. Visszatöltöttem a fehérjékbe, tálra tettem.

A maradék krémet a lányom vitte el kenyérre kenni nagy örömmel, a tojásokból egy sem maradt.

Majonézes vegyes saláta


(a kép bal oldalán)

A Mimóza saláta alapján készült, ami nagyon bejött nálunk, de most nem akartam a melegben tojásos salátát készíteni, így az került bele, amit találtam a kamrában és a hűtőben.

Hozzávalók:

1 doboz csemege kukorica, 2 szép nagy új főzőhagyma (újhagyma híján) darabokra vágva, 3 nagy alma kisebb kockákra vágva, fél piros és fél zöld kaliforniai paprika kockákra vágva, 4 paradicsom felkockázva, 15 dkg félkemény sajtkocka, só
Mártás: 3 dl tejföl, 1 dl majonéz, 1 kk mustár, kevés só, csipet cukor, bors, kevés chilipaprikapor, 5 dkg reszelt füstölt sajt

A mártás hozzávalóit egyneművé kevertem, beletettem a többi alkotót, ment az egész a hűtőbe néhány órára.

KFC saláta


(Ugye elnézitek nekem, de ennek a képnek a jobb felső sarkában található, sajna erről sincs jobb képem.)

Ez a recept is az Nlc fórumon terjedt viharos gyorsasággal egy időben, nálunk harmadjára készült. Egy kicsit édeskésebb jellegű - ugye a gyorséttermek ezzel csalizzák a gyerekeket - , de ha otthon készül, akkor kordában lehet tartani egy kicsit ezt is. Én azért nem teszek bele annyi cukrot, mint amennyit kéne, de most valószínűleg kicsit megszaladt, mert édesebb lett, mint szokott.

Hozzávalók:

60 dkg nagy lyukú reszelőn aprított fejes káposzta, 2 ugyanolyanra aprított répa, 1 nagyobb hagyma apróra vágva
0,8 dl cukor (helyett nálam fél dl), fél teáskanál só, fél mokkáskanál frissen őrölt bors, fél dl tej, 1 dl majonéz, 1 kis doboz tejföl, kb. 3 evőkanál citromlé

A zöldségek kivételével az összes hozzávalót alaposan összekevertem egy nagyobb tálban. Hozzátettem a zöldségeket, azzal is átkevertem, majd letakartam, és hűtőben érleltem néhány órát.

Ennyi a történet. Akinek van reszelős robotgépe, annak néhány perc az egész, nekem hál' istennek a kuktám reszelte;), így nekem is csak az összeállítás maradt.

/Litita receptje alapján az Nlc fórumról/

2009. május 28.

Göngyölt csirke a la Sedith



Régi vágyam volt megvalósítani ezt a projektet. Karácsony előtt Editnél láttam a kacsát ezzel a technikával elkészítve, aztán Gabahnál a fácánt, mindketten a receptversenybe neveztek be vele. Akkor megfogadtam, hogy legalább a csirkéig eljutok, és most remek alkalom volt ez a szülinap.
Kicsit aggódtam, hogy fog-e sikerülni, de sokkal jobban izgatott annál, hogy feladjam a tervemet. Ráadásul Edit írta, hogy 2 nappal előtte kezdjünk hozzá, de a friss csirkét péntek reggelre ígérték, így egyből buktam fél napot. Péntek reggel nyitás után 5 perccel ott toporogtam az üzletben, hogy hazavihessem és hozzákezdhessek. Otthon a tisztítás után hasára fektettem a jószágot, elővettem egy nem igazán megfelelő, de éles kést, és nekivágtam. Az első csirke kb. háromnegyed óráig tartott, mert a szárnyánál és a combjánál elgondolkoztam, hogy hol vágjam ketté, de sikerült. A második nagyjából fele idő alatt készen lett. Le is fényképeztem a kiterített jószágot, de hülye fejemmel nem jutott eszembe, mikor másnap a buli előtt megkértem a gyereket, hogy takarítsa le a fényképező kártyáját...ő megkérdezte, hogy biztos, én mondtam, igen, ő pedig rendes gyermek módjára meg is tette, így az a a kép ugrott... Szombaton délelőtt sütés után pedig már gondolkozni sem volt időm ilyenen, hogy felvágás előtt legalább fotózzak... De legalább az utolsó 3 szeletet megmentettem:)

Gyakorlatilag az került a töltelékbe, amit Edit a kacsánál leírt, kicsit emeltem az adagot, és az pont elég is volt a 2 csirkébe. Viszont nem pároltam annyi ideig, sőt csak egy jó nagy lábosba tettem bele a tűzhely tetején gyöngyözés után kicsi lángra, és csak 2 óra hosszáig, mert ez a husi nyilván hamarabb készen van. Amikor késznek nyilvánítottam, akkor tettem sütőbe, és sütöttem szép pirosra a bőrét. Utána nagyon alaposan lehűtöttem (inkább ez kapott megfelelő időt), hűtőben is csücsült vagy 2 óra hosszát. Amikor kivettem, én is elámultam, milyen gyönyörűen lehetett szeletelni!

Szerintem ez volt a hidegtál sztárja. Köszönöm, Edit:)

Vannak még terveim, majd kipróbálom Gabah töltelékével is, a lehetőségek határtalanok, mivel töltjük meg. Szerintem sokkal finomabb a végeredmény, mintha disznóhúst töltenénk, mert sokkal szaftosabb lesz. Biztatok mindenkit, próbálja ki, mert megéri a macera!

2009. május 27.

Díjat kaptam!


Ráadásul pont a blogszületésnapomon, és nem is 1 embertől, hanem mindjárt 3-tól: Vikitől, Duendétől és Valitól, sőt utólag még Évától is. Igazán meglepett és nagyon jólesett, hogy ennyien gondoltak rám. Ez valahol visszaigazolás, hogy nagyon rosszul nem csinálom... A megjegyzéseknél is az a legjobb, ha azt olvashatom valakitől, hogy elkészítette és igazán jól sikerült, finom volt, a családja díjazta. Itt pedig az, hogy egy másik blog írójának ilyen vagy olyan okból, de tetszik, amit csinálok.

Voltak az eltelt év során nálam is megtorpanások, hitetlenkedés, elkedvetlenedés, azután jött egy-egy jól időzített megjegyzés vagy a baráti-ismerettségi körömből egy dícséret, és akkor másnap újult erővel kezdtem neki a következő írásnak. Nyilván így lesz ez most is.

És most vagyok a legeslegnehezebb helyzetben, amikor csak 5 embernek adhatom tovább! Legszívesebben többször ennyi embernek is adnám, mert a feljegyzett gyakran olvasott blogok is sokkal nagyobb számban vannak nálam, arról nem is beszélve, hogy ezeken kívül is szívesen járok illetve járnék még jónéhány helyre, amit általában az idő hiánya akadályoz meg.

Kiválasztottam 5 embert, próbáltam olyanokat, akik tudtommal még nem kapták meg mástól. Nem fogok több embert megnevezni, mert biztosan kihagynék valakit, ami azután nekem fájna...
És olyanokat sem, akik már megkapták, de tőlem is kaphatták volna; hosszú lenne a névsor! De azt azért megjegyzem, hogy akiktől kaptam, mindenkinek simán odaadnám:)

Eve @Apple: fantasztikusan jópofa vendégváró ételeket lehet nála találni.

Citromfű: szeretem azt az egyszerűséget, ahogy a konyháját és a blogját vezeti. Sok majdnem elfeledett étel található nála, példaértékű, ahogy a hagyományos konyhát megismerteti az olvasóival.

Gabriella: vele szemben bevallottan elfogult vagyok. Amikor elkezdtem írni a blogomat, és vártam, hogy valaki jöjjön és írjon már nekem valamit, akkor ő megtette... De nem csak ezért adom neki, hanem mert megérdemli! Megismerteti velünk a holland konyhát, ahogy a hollandokkal a mienket, és ínycsiklandó finomságokat hoz gyönyörű fényképekkel.

Lilahangya: régóta figyelem, amit süt-főz 2 kicsi gyereke mellett. Extravagáns finomságokat tálal a tányérján, és csodálatosan fotózza le; az utóbbi időben pedig valósággal szárnyall, nap mint nap hoz valami fantasztikus újdonságot. Sokat kéne tőle tanuljak tőle!

Tintaleves: szeretem azokat az ételeket, amiket készít, többet is kipróbáltam, és mind nagyon finom volt. Ráadásul nála nyertem már 2 receptes újságot, olyanokat, amikhez egyébként nem igazán tudnék hozzájutni, ezért ugye nem baj, ha vele is elfogult vagyok:)))

1 éves lettem!


Az 1. bejegyzés erre a blogra pont 1 évvel ezelőtt történt. Igaz, utána volt egy kis szünet, de akkor is hivatalosan innen számítódik a dolog.

Nem mindenben vagyok kitartó, ezt is úgy gondoltam az elején, ha tetszik, folytatom, ha nem, hát úgy marad. Erőt adtak a folytatáshoz azok a társak, akik kommentjeikkel biztattak, és azok, akik virtuális barátaim is lettek. Ami még segített, az a statisztikai számok emelkedése, hogy másokat is érdekel, mi történik a konyhámban.

Köszönöm hát mindenkinek, aki ellátogatott hozzám!

A macis képet innen kölcsönöztem...szerintem nagyon cuki!

Hajtovány Limarától


Erről csak ezt az icipici képet tudtam kivágni, egyik fényképen sincs normális méretben.

Ez egy csúcs sós ízesítésű (pék)sütemény, nagyon szeretjük, többször készült már. Aki csak megkóstolta, mindenkinek nagyon ízlett eddig. Egyetlen hátulütője van a dolognak, hogy kicsit több vele a munka, mint mondjuk egy stanglival vagy pogácsával. A születésnap előtti héten Nők Lapja Café fórumjain barangoltam egy kicsit, és megütötte a szememet egy cím, mégpedig valaki pont azt feszegette, hogy készítse elő a hajtoványt, ha másnap frissen szeretné vinni valahová. Valaki azt tanácsolta, hogy amint kihűlt, tegye nejlonzacskóba és úgy a mélyhűtőbe, és az akció napján pedig hideg sütőbe téve 180 fokra felmelegítve tökéletesen friss lesz. Én hittem az embernek, így kedden ezzel kezdtem a sütögetést; persze "leteszteltük" a minőségét, de a többivel az ajánlottak szerint jártam el. És lőn tökéletes végeredmény, szombaton is ugyanolyan finom volt, mint sütés után, így bátran ajánlom bárkinek.

Hozzávalók:

1 kg liszt (BL-55, de szokásom szerint 5 dkg teljes kiőrlésű is került bele), 5,5 dl tej, 2 tojás sárgája, 1 dl olaj, 1 ek só, 5 dkg friss élesztő, csipet cukor

Az élesztőt 1,5 dl langyos-cukros tejben felfuttattam. A lisztet a sóval összekevertem, hozzáadtam az élesztős tejet, majd bedagasztottam géppel a többi tejjel és a tojással, majd a végén az olajjal is. Hagytam duplájára kelni.

Közben elkészítettem a krémet a következőkből:

20 dkg szoba hőmérsékletű margarin, 1 tojás, összesen kb. 25 dkg reszelt sajt - minél több fajta van benne, szerintem annál finomabb, és feltétlenül legyen benne füstölt is -, 1 kk só, 2 ek tejföl

Ezeket villával homogén masszává kevertem.

Amikor a tészta megkelt, kicsit átgyúrtam, és 3 felé osztottam, nekem így könnyebb kisebb csigákat formázni belőle.

A gombócokat egyenként jó széles, kevéssé magas téglalappá nyújtottam, megkentem a krém harmadával, feltekertem. Ferdén trapéz alakúra szeleteltem, ügyelve arra, hogy a a végek alulra kerüljenek, és sütőpapíros tepsire sorakoztattam őket kicsit távolabbra egymástól. Kb. 25-30 perc letakarva pihentetés után tojással megkentem, sajttal és tökmaggal szórtam a tetejét, 170 fokos légkeveréses sütőben 15-17 perc alatt megsütöttem.

2009. május 26.

Újra itt vagyok...


...egy nagy szülinapi projekt megoldása után. Biztos volt már mindenki úgy, hogy annyit sütött-főzött, hogy nem ért rá blogolni, na én most rendesen ebben a cipőben jártam.
Anyósom 80. születésnapját, egyben a névnapját is ünnepeltük az elmúlt hétvégén. Voltunk kereken húszan, erre ezért rendesen fel kellett készülni. Gyakorlatilag keddtől kezdve minden nap készítettem valamit, így szombat délutánra minden terv szerint az asztalon volt.

Sajnos nem lett mindenről fénykép, de azért a fontosabb dolgokról igen.

-Sütöttem sósnak hajtoványt Limarától, kicsit változtatva
-3 féle hús sült, a múlt heti csirkecombok az én leírásom alapján, a végén sok variáció elvetése után karajszeletek sertéssült fűszersóval beszórva (ezt sűrűn használom, nekünk nagyon bejött az összetétele) és egy régi tervem valósult meg, Sedith töltött kacsa receptje alapján én 2 csirkét göngyöltem össze
-töltött tojások
-3 féle saláta; KFC-s káposztasaláta, kicsit feltunningolt majonézes krumpli és egy sajtos-majonézes vegyes zöldségsaláta
-4 féle keksz; Gabojsza fekete marokkói sütije, Millie mogyoróvajas keksze, egy citromos-mákos keksz és krémmel összeragasztott diós habcsók
-csíkos sütemény tejbegrízes krémmel
-és egy epres-mascarponés hatalmas torta

A receptek jönnek szépen sorba, ahogy győzöm:)

2009. május 21.

Juhtúrós galuska


Mégiscsak sikerült szert tennem a múltkorában 1 db (azaz egy darab) 125 grammos bryndzára, amit azonnal a magamévá tettem, itthon betettem a mélyhűtőbe. Nem kellett volna, 2 nap múlva ki is jött onnan, mert annyira rá voltam már éhezve, hogy kellett gyorsan főzni belőle valamit. Aki olvasta a néhány héttel ezelőtti morgolódásomat, tudja, miért írom ezt.

Egy Stahl-receptre esett a választás, már nem először... Ebből ugye ki is derül azonnal, hogy nyerő, mert annyi, de annyi recept kering már, hogy ami nem jó, azt kitörlöm, áthúzom, kidobom, attól függ, hová volt lejegyezve. Kicsit módosítottam rajta, de gyakorlatilag csak egészen kicsit, mert az ízesítés nagyon el van találva.

Hozzávalók 4 személyre:

A galuskához:

300 g liszt, 2 tojás, 1,5 dl tej, 1 mk só, bors, 3-4 gerezd zúzott vagy reszelt fokhagyma, víz

Az ízesítéshez:

125 g bryndza vagy juhtúró, 3 nagy evőkanál tejföl, 100 g húsos füstölt szalonna

Egy nagy lábosba vizet teszek forralni. A galuskához a lisztet egy nagyobb tálba öntöm, hozzáteszem a sót, borsot és a fokhagymát. Hozzáteszem a tojást és a tejet, valamint annyi vizet, hogy kicsit nehezen kavarható galuskamasszát kapjak. Ha a víz felforrt, sót teszek bele, beleszaggatom és kifőzöm a galuskákat.

Közben a szalonnát kockákra vágom, egy nagy serpenyőben kiolvasztom a zsírját, kiszedem a pörcöt belőle. Ha a galuska megfőtt, leszűröm, meleg víz alatt átöblítem, és a zsírban átforgatom. Egy tálban összekeverem a túrót és a tejfölt, a galuskára öntöm, teszem rá a pörcöket, átforgatom.
Egy tepsit vagy jénai edényt kicsit kizsírozok, beleöntöm az ízesített galuskát, és forró sütőben addig sütöm, amíg színt kap a teteje.

Egyszerű, de mennyei finom! Ennyi maradt, hárman ettünk belőle:

2009. május 18.

Tavaszi vasárnapi ebéd

Bocs, kép nélkül...

A vasárnapi ebéd második fogását úgy felfaltuk pillanatok alatt, hogy csak utána kezdtem sóhajtozni és gondolkozni; először a férjem kezdett ocsúdni az ízélmények hatása alatt, és megkérdezte, hogy miért nem fényképezted le? Pedig nem volt különleges hozzávalókból, csak úgy egyszerűen: tavaszi volt!

A csirke felsőcombokat még szombat este pácba ültettem: olaj, ketchup, méz, citromlé, bors, csípős paprika keverékbe forgattam, hűtőbe tettem. Másnap ebéd előtt még besóztam, tepsibe raktam, befedtem alufóliával, és fél órára így tettem sütőbe, utána az alufóliát levettem, és anélkül sütöttem még fél óra alatt készre.

Mellé egy másik tepsibe kicsi újkrumplik kerültek; megsikáltam direkt e célra szánt körömkefével őket, majd kacsazsírral "kibélelt" tepsibe kerültek, tengeri sóval, borssal, rozmaringgal voltak fűszerezve, kb. 20 percig lefedve, utána anélkül, időnként rázogattam a tepsit. Amikor készen volt, ráborítottam egfy fél csomó aprított petrezselyemzöldet.

Tejfölös uborkasalátát ettünk hozzá; kell ennél több?

2009. május 16.

Fahéjas-paradicsomos bab + párizsiasan rántott pontyfilé


Mélyhűtő kihasználási akció van még mindig, listát készítettem a benne rejlő dolgokról, megcsillagozva a sürgősen felhasználandó tételeket, különös tekintettel azokra a dolgokra, amiknek nemsokára szezonjuk lesz, de még mindig csücsül belőlük tavalyi adag. Így találtam a zöld ceruzababot is, amihez receptet kerestem és találtam is CHILI & VANILIÁ-nál, nevezetesen egy fahéjas-paradicsomos változatot. Kicsit féltem, hogy férjuram mit fog szólni hozzá, de simán vette az akadályt, mert az összhatás tökéletes lett.

A receptet nem írom be, mert ugyanúgy készítettem, ahogy le van írva. Hozzá pontyfilé darabokat - szintén része volt a hűtőtartalomnak - rántottam párizsiasan (csak lisztben és tojásban mártottam meg). Annyit azért trükköztem vele, hogy a tojásba a kicsi só mellé került egy késhegynyi fahéj, bors és római kömény, hogy a halnál is visszaköszönjenek a köret fűszerei.

Nekünk nagyon ízlett!

2009. május 15.

Narancsos-krémes balzsamecet


...vagy krémes-narancsos balzsamecet vagy balzsamos narancsecet vagy mi...

Átmentem kísérletezősbe, mert az egyetlen kis flakon megszerzett balzsamecetkrémemet féltem, hogy meddig bírja ki, mert kezdődik a nagy salátaszezon. Amikor megvettem, azt gondoltam, sokáig kitart majd, hát most már nem így gondolom.
Még az ősszel olvastam Mammánál, hogy lehet házilag gyártani szőlőléből. Akkor megszereztem hozzá a szőlőt, hogy majd abból lé, utána a krém lesz, de akkor még nem izgatott annyira; a szőlőt megettük magában, mert isteni finom volt. Most megtaláltam a receptet kinyomtatva, és nem hagyott a kisördög, hogy narancsléből kéne kipróbálni. Egyik délelőtt fogtam 4 narancsot, és megvalósítottam. Majdnem teljesen úgy tettem, ahogy Mamma írta, csak a szőlőlé helyett frissen facsart, leszűrt édes narancslevet használtam, plusz nem főztem bele a végén keményítőt. 25 perc után kaptam egy jó sűrű - de azért nem teljesen krém állagú - finom édeskés-savanykás finomságot! Még ha nem is nevezhetem balzsamecetkrémnek, akkor is biztosan jó lesz salátaízesítőnek! Nekem 120 ml lett.

És akkor a recept:

1 evőkanál barna cukor
200 ml frissen facsart narancslé
150 ml balzsamecet

Egy kis edényben megmelegíteni kezdtem a cukrot, majd kevergetve karamellizálom. Mikor folyós lett, 1-2 percre félrehúztam, hogy kicsi hűljön, majd óvatosan hozzáöntöttem a narancslét. Pár percig még forraltam, majd hozzáöntöttem a balzsamecetet. Az egészet kicsit kevesebb, mint felére forraltam be 25 perc alatt. Mamma tanácsára úgy mértem le, hogy az elején beleállítottam egy kanalat, és ehhez viszonyítva mértem a további szinteket. Lehűlés után picivel tovább sűrűsödött. Kihűlve kisebb üvegbe öntöttem, de jó lenne picike flakonokat szerezni hozzá....
.

2009. május 14.

Karalábészósz húsgombóccal


Csúúnya dolgokat művelek időnként... Például leegyszerűsítek ételeket, most (jobban mondva már évek óta) a töltött karalábét. Azért, mert így jóval egyszerűbb. Azért, mert nem kell válogatni a karalábékat hozzá, hogy nagyjából azért egyformák legyenek, sőt még vájkálni sem kell. És főként azért, mert az íze ugyanolyan finom, mint elegáns kinézetű társának.

Hozzávalók 4 személyre:

4 megtermett vagy 6 közepes karalábé, 40 dkg darált hús, 6 -8 dkg rizs, 1 tojás, 1 közepes vöröshagyma, só, 1 púpos tk pirospaprika, 1 púpos tk cukor, 1 csokor petrezselyemzöld, bors, kb. fél liter húsleves vagy 1 húsleveskocka, 2 dl tejföl, 1 tk + 3 ek liszt, 2-3 ek olaj

A karalábékat meghámozom, vékony hasábokra vágom. A hagymát és a petrezselymet felaprítom. A húst egy tálba teszem, hozzáadom a tojást, a rizst, a hagyma és a petrezselyem felét, sót, borsot, a pirospaprikát és a teáskanál lisztet, összekeverem, majd kismaréknyi adagokból gombócokat gyúrok belőle (nekem 11 db lett most).
Az olajat felforrósítom, beleteszem a cukrot, addig keverem, amíg aranybarnára színeződik. Azonnal ráteszem a karalábét és a maradék hagymadarabokat, keverem-pirítom, közben megszórom frissen őrölt borssal. Amikor kis színt kaptak, megsózom, rászórom a maradék petrezselymet, átforgatom, felöntöm húslevessel vagy vízzel és húsleveskockával úgy, hogy kicsivel a karalábé fölött legyen a szintje. Ha felforrt, ellenőrzöm az ízét, ha kell, utánaízesítek, és beleteszem a húsgombócokat.
Lefedem az edényt, kislángra állítom, és kb. 25 percig főzöm.
Közben habarást készítek a tejfölből és a lisztből, felengedem a meleg főzőlével, az ételhez adom, és még 10 percig hagyom bugyogni, utána elzárom.

2009. május 13.

Rosszlányok tésztája


Elővettem Jamie Oliver könyvét (a vacsorásat), hogy valami finom tésztát keressek benne. Jelentem, sikerült, találtam egy jó tonhalasat.

Hozzávalók 2 személyre:

1 jobb minőségű tonhalkonzerv, 20 dkg penne tészta, 2 szardellafilé, 2 gerezd fokhagyma, 1 maréknyi kapribogyó, fél maréknyi olajbogyó (feketét írt, de nekem nem volt csak zöld ), 1-2 paradicsom, kicsi fehérbor, petrezselyemzöld, só, bors, olívaolaj, 1 kisebb marék friss bazsalikom, fél citrom héja és leve, chilipaprika ízlés szerint

Az előkészítéssel kezdtem, maga a főzés nagyjából 20-25 perc.
A konzervet lecsöpögtettem, egy kis tálba tettem. A bazsalikomleveleket apróra vágtam, rászórtam egy kis sót és borsot, a halra tettem. A citrom héját is ráreszeltem, a levét rányomtam, locsoltam még egy kis olívaolajat és összekavartam.
A fokhagymát, a chilipaprikát és az olívabogyót apróra vágtam, a paradicsomot kockákra
Feltettem a vizet a tésztának. Egy serpenyőben 3 kanálnyi olívaolajat forrósítottam. Beletettem a szardellát, szétkevertem. Hozzáadtam a fokhagymát, az olívabogyót és a chilit, kis lángra tettem, kevergettem nagyjából 2 percig. Erre tettem a paradicsomot, a bepácolt halat és egy lötty fehérbort, forrpontra hevítettem, majd újra kislángon hagytam jó 5-6 percet párolódni. A végén még kapott kicsi sót és borsot.
Eközben gyakorlatilag a tészta is megfőtt. 1 merőkanálnyit kivettem a főzőléből, majd a tésztát leszűrtem és a szószba raktam. A petrezselymet apróra vágtam, hozzákevertem. Tettem még hozzá a főzőléből (főleg mert az időzítés nem sikerült pontosra, nem érkezett meg idejére a 2. fő).
Jót ettünk belőle!

2009. május 12.

Szabálytalan aloo gobi - brokkolival



Tegnap valami jó fűszeresre vágytam, valamint volt egy felhasználandó brokkolim itthon. Sokáig keresgéltem, aztán bevillant, hogy mi lenne, ha a brokkolit karfiol helyett használnám, de akkor kell mellé valami, mert fél kiló brokkoli magában kettőnknek nem elég. Ekkor jött a mentő ötlet az aloo gobi személyében...szerintem nagyon jó lett így is, sőt a zöld brokkoli jól mutatott a krumpli mellett.

(Amikor nincs szezonja a karfiolnak-brokkolinak, szeretem őket indiai ételekhez felhasználni, mert ide jöhet az összes része, még a torzsájuk is; nem hiába fizetünk érte egy vagon pénzt.)

Hozzávalók (az eredetit írom, csak annyi a történet, hogy a karfiol helyett 1/2 kg brokkoli volt):

1 nagy fej karfiol, 5 közepes krumpli, 1 nagy fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, egy jó darab friss gyömbér, 2 paradicsom vagy 3 ek sűrű paradicsomlé, 1 tk egész római kömény, 1 tk mustármag, 2 tk kurkuma, 2 tk őrölt koriandermag (én mozsárban törtem meg), 2 tk cayenne bors vagy pirospaprika (nálam édes paprika+kevés chilipor), 2 tk garam masala fűszerkeverék, só, bors, friss koriander (én már pont tudtam egy kicsit szedni az ültetvényemről, hiányában petrezselyemzöld kell), 4-5 ek olaj

Érdemes mindent előkészíteni, ahogy szoktuk látni főzős műsorokban, legalábbis amit szétszedni-aprítani-morzsolni kell, plusz legyen a kezünk ügyében minden fűszer, a kupakok levéve a tetejéről, mert gyorsan kell dolgozni.

A karfiolt szétszedjük falatnyi darabokra, a torzsáját is ahol kell, meghámozzuk, darabokra vágjuk. A krumplit meghámozzuk, felkockázzuk kis darabokra. A vöröshagymát, a fokhagymát és a gyömbért is a lehető legapróbbra vágjuk. A paradicsomot meghámozuk és kockákra vágjuk.

Egy lábosba szárazon megpirítjuk a római köményt és a musármagot, míg az illatát meg nem érezzük. Ezután olajat öntünk rá, rátesszük a vöröshagymát és a gyömbért, kis lángra tesszük, mehet bele a fokhagyma is, puhára pároljuk. Hozzáadjuk a kurkumát és a cayenne borsot. Erre dobjuk a krumplikockákat, átforgatjuk, és nagyjából 5 percig puhítjuk-keverjük, hogy a krumpli kicsit puhuljon. Erre először a paradicsomkockák jönnek, utána a karfioldarabok, majd utána az őrölt koriander és a garam masala, ezt alaposan összekerjük. Sózzuk, borsozzuk, majd aláöntünk 1 decinyi vizet, befedjük, és kb. 15-20 percig főzzük, hogy a zöldségek megpuhuljanak.

Azt írták, hogy rizs vagy indiai kenyér kéne hozzá, de mi így magában szoktuk enni.

(Bocs, de nem tudom, honnan van, ez is egy cetlis recept. Kipróbáltam vagy 3 félét, ez jött be.)

2009. május 11.

Csokis-mogyoróvajas keksz


Sajtkukacéknál jártam hétvégén virtuálisan, az ott olvasott kekszet azonnal be is kevertem. Egy bajom volt csak vele; nem tudom, más is van-e így, én nem szeretem a bögrés recepteket, azokkal buktam a legnagyobbakat. Ezért ha szimpatikus egy ilyen recept, lemérem a hozzávalókat mérlegen, hogy legközelebb azokkal (vagy esetleg már javított) mennyiségekkel dolgozzak. Így történt ez most is, és amikor lemértem az első bögre cukrot, azonnal elment a kedvem a másodiktól, mert az éppen 20 dkg volt. Ettől aztán fele mennyiségű maradt a cukor, de szerintem elég is volt bele.

Hozzávalók:

25 dkg liszt, 2 lapos tk szódabikarbóna, 1 lapos tk só (használtam a fior di sale-t hozzá), 22 dkg puha vaj, 20 dkg nádcukor (nekem nem volt kétféle, inkább világos lehetett, a felének sötétnek kellett volna lennie), 2 egész tojás, 1 vaníliarúd belseje, 25 dkg mogyoróvaj, 17 dkg jó minőségű tejcsoki (nekem 12 dkg Tibi volt itthon)

A lisztet egy nagy tálban összekevertem a szódabikarbónával és a sóval. A vajat habosra kevertettem robotgéppel a cukorral, utána egyenként hozzátettem a tojásokat. A végén beleraktam a mogyoróvajat és a vaníliát. Fakanálra váltottam, a nedves dolgokhoz kevertem apránként a lisztes keveréket, a végén pedig az apróra vágott tejcsokit. Hűtőbe tettem néhány órára, hogy összeálljon.
Nekem 3 tepsinyi lett, azokra sütőpapírt tettem. Lapos evőkanálnyi mennyiségeket tettem a rájuk, kicsit kerekebbre formáztam, megszórtam a tetejüket egy kis cukorral. Alsó-felső fokozaton 190 fokos sütőben 15 percig sütöttem.

Tényleg nagyon finom!!!!!

2009. május 10.

Epres-málnás öntet (túrós palacsintára)


Tegnap mélyhűtő átvizsgálás volt (gyakrabban kéne...), és találtam benne még tavalyi epret és málnát, pont itt volt az ideje, hogy legyen belőle valami. Panna cotta lett volna belőle, de amit kinéztem, fehércsokis volt, az pedig éppen nincs itthon. Kitaláltam, hogy akkor a túrós palacsintát dobom fel egy kicsit vele. Jól sikerült!

Nem igazán mértem a dolgokat hozzá, inkább olyan ötletadónak szánom. Volt kb. 40 dekányi gyümölcsöm, azt egy kislábosban feltettem főni, amikor lett leve, kapott 10 dekányi cukrot és egy csipet sót. A kertben szedtem egy marék citromfűlevelet, apróra vágtam. Amikor már puhák voltak a gyümölcsök, beletettem egy fél citrom héját, egy lötty citromlikőrt és a zöldet, egy rottyanás után elzártam.
A palacsintákat megtöltöttük az ízesített túróval, a tetejére csorgattuk az öntetet.

2009. május 9.

Csatnis hús rizzsel


A fiam kérésére főztem, teljesen leszoktunk róla az utóbbi időben, pedig tavaly és előtte télen nagy kedvenc volt. Arról nem is beszélve, hogy pillanatok alatt készen van, ha az ember lány nyáron gondoskodott róla, hogy eltegye üvegbe az egyik alapanyagát, a csatnit.

A csatni vagy angolosan chutney indiai étel, a Terebess oldalán van egy nagyon jó összefoglalás és receptgyűjtemény. Magáról a csatniról többek között ezt olvashatjuk (idézet a HVG-ből):

"Édes, erős-pikáns, esetleg picit savanykás. Készülhet különféle zöldségekből, gyümölcsökből, gazdagon fűszerezve. Így jellemzi a mostanság nálunk is egyre népszerűbb fúziós konyhák különleges csemegéjét, a csatnit az Encyclopedia Britannica. A hindi eredetű szó – chutney – jelentése: nyalni. És valóban, aki megkóstolja valamelyik változatot, megnyalja utána mind a tíz ujját.

A varázslatos ízvilágú indiai konyha leleménye, de manapság előszeretettel készítik szerte a világon. A különböző nemzetiségű séfek saját ízkombinációikba adaptálják az alapreceptet. Európába a gyarmatosítás idején hozták be a britek. Angol nyelvterületen mindenütt kapható kisebb üvegekben, hosszú eltarthatósággal, mint a lekvár. A csatni tulajdonképpen sűrű mártás. Egyes fajtái pürészerűek, mások inkább dzsemre emlékeztetnek, felismerhetők benne a gyümölcs- vagy zöldségdarabkák. Alapanyaga tehát gyümölcs és/vagy zöldség, a leggyakrabban mangóból, hagymából, fokhagymából, sárga- és őszibarackból, paradicsomból és korianderlevélből készül, de létezik kókuszos is. Fűszerezéséhez sót, cukrot, csilit, borsot, gyömbért, kurkumát, köményt, citromlevet és ecetet használnak, persze mindezt nem egyszerre. Indiában szinte minden étkezéshez frissen készítik a legkülönfélébb csatnikat. Készülhet hideg és meleg eljárással is, a felhasznált alapanyagtól függően. Elkészítéséhez nem kell különösebb konyhai előismeret. Inkább csak fantázia, hiszen nagyon szabadon variálható, az egyéni ízlésnek, a pillanatnyi hangulatnak megfelelően."

Ezt az ételt mi kb. 2-3 évvel ezelőtt fedeztük fel magunknak, és 2 nyáron sok-sok üveg készült belőle. A recepteket, mint írták, tényleg nem kell szentírásnak venni, ami van a fán, a kamrában, azt kell hozzá felhasználni. Sőt lehet télen is főzni; alma mindig van, és ha valamelyik befőttet elővesszük, akkor az jó alapnak, az alma a zöldségekkel pedig majd ropogós marad benne, tehát bíztatok mindenkit: Csatnira fel! Vészhelyzetben pedig készen is lehet vásárolni nagy üzletekben, csak nyílván akkor sokkal kisebb lesz az adag.

Én egyébként nem szoktam túlságosan csípősre készíteni, mert mi igenis nagy mennyiségben szeretjük enni; a tegnapi ebédnél hármunknak felbontottam egy 7 dl-es üveget, estére egy kevés maradt belőle. Viszont kevés hússal esszük, ezért ha magunk tettük el az üvegbe, akkor ez egy igen gazdaságos étel, mert nem kerül igazán sokba.

Hozzávalók 4 személyre:

40 dkg csirke- vagy pulykamell kis kockákra vágva, 7-8 dl csatni (esetleg kevesebb), 1 ek. olaj, só, bors
4 adag párolt rizs

Felteszem a rizst főzni (de természetesen most csak alapot főzök, hagymával, sóval és borssal).

Egy kisebb lábosban az olajon átpirítom a húst, borsozom, sózom, ha kell, kevés vizet hozzáadva puhára párolom. Hozzáteszem a csatnit, összemelegítem.

Utána már csak annyi a dolgom, hogy egy tányérra rizst teszek, a tetejére halmozom a csatnis husit, és jó étvággyal megesszük.

2009. május 8.

Hagymás cipócskák


Chéf Vikinél olvastam a hagymás kenyeret, Trinitynél a bagettet, nem mehettem el mellettük csak úgy szó nélkül. Már csak azért sem, mert itthon meglehetős hagymamánia van, ráadásul régebben többször is sütöttem ilyen kis péksütiket, mindig nagy sikere volt.
Krumplipelyhes változatot sütöttem volna, de nyúltam érte a kamraszekrénybe, hűlt helye volt. Kezembe akadt viszont a zabpehely csomag és eszembe jutott, hogy a múltkorában a hihetetlen kenyérben jó állagot adott a lisztje. Egyből vettem a kávédarálót és 10 dekát ledaráltam lisztnek belőle, utána már csak sakkozni kellett a többi hozzávalóval. Jó sok folyadékot vett fel (1 decivel többet, mint egyébként szokott), ez valószínűleg a zablisztnek köszönhető. A végeredmény egy finom, puha, laza bélzetű, szerintem kicsit egészségesebb zsömleféle lett.

Hozzávalók:

10 dkg zabpehelyliszt, 2 dkg tk. rozsliszt, 38 dkg BL-80 kenyérliszt, 2,5 dkg friss élesztő, 1 dl tej, 2,5 dl víz (nekem ebből 1 dl savó volt, a joghurt készítéséből maradt, el szoktam tenni, kelt tésztákhoz használom), 1 csipet cukor, 3 mokkáskanál só, kevés őrölt kömény
3 evőkanál olaj, 1 közepes vöröshagyma apróra vágva
a tetejére kevés tej megkenni

Először a hagymát kell megdinsztelni az olajon, puhára, félretenni, hagyni, hogy kicsit hűljön.
A langyos tejbe beletettem a cukrot és az élesztőt, felfuttattam. Közben kimértem a liszteket, hozzátettem a sót és a köményt. A közepébe tettem az élesztős tejet, hozzáöntöttem a többi folyadékot és a dagasztóval elkezdtem kidolgozni. Hozzátettem a hagymás olajat, készre dagasztottam. A tészta alá szórtam kevés lisztet, és kézzel cipóvá formáltam.
Letakarva duplájára kelesztettem, nagyjából egy szűk óra alatt.
Akkor kicsit átgyúrtam, 8 felé osztottam, hosszúkás cipókat próbáltam belőlük alakítani, több-kevesebb sikerrel. Sütőpapíros tepsire tettem, bevágtam a tetejüket, letakarva 30 percig hagytam kelni. Közben a sütőt bekapcsoltam 200 fokos alsó-felső sütésre, tettem a sütő aljába egy pici edénybe vizet, gőzölögni - ezt a sütés félidejében kivettem. Megkentem a bucikat egy kis tejjel, betettem a sütőbe, 30 perc alatt sültek meg.


2009. május 7.

Virágok

Amikor a kertet fotóztam, úgy éreztem, muszáj még néhány szobában lévő szépséges virágot is lefényképezni. Szeretném megosztani veletek!

Az orchideám egy virága és egészben:





Fokföldi ibolya teljes pompában:


Anyák napjára kaptam:

Képek a kertből II.

Jó 3 héttel ezelőtt tettem fel az első képeket az idei kertemről, virágaimról. Az eltelt időben legtöbbjük nagyon szépen fejlődött, sőt néhány új beszerzés is történt, többet már nem is (lenne) szabad venni, mert nem fér be:)
Akkor lássuk sorjában.

Kezdem a virágokkal. A futómuskátlik felkerültek az erkélyre a helyükre, jól érzik magukat. Az egyik ablakba vásároltam 3 állómuskátlit, nekem nagyon tetszenek.




A kerti asztalra kellett 1 nagy cserép virág, amelyik megtartja a terítőt az asztalon. Ezt választottam, ugye szép? Alapból fehér szirmai vannak egy kis halványlila beütéssel; amikor megláttam, rögtön tudtam, hogy őt szeretném! Mögötte az ablakban szerényen megbújik egy cserép árvácska; ajándékba kaptam, nagyon hálás, mindig tömve van kis sárga virágokkal.



A kiskertben szépen megnőttek az elveteményezett fűszerfélék, megfakadt a lestyán és a snidling, magához tértek, sőt már hajtanak az átültetett, ajándékba kapott tárkonyok. Rukola szüret készülődik, sőt már a tépősalátát is megint ritkítani kell (én úgy szoktam ezt megtenni, hogy a kihúzott példányokat rögtön felhasználom; hogy a zsenge rukola levelek milyen finomak voltak, a többségét csak úgy elrágcsáltam magában...). A petrezselyem- és a korianderleveleknek is indul az igazi levele, nemsokára nem kell már a zöldségesnél venni. A bazsalikomok a túlvégen elég nehezen térnek magukhoz, többet már újra pótoltam, remélem, legalább egy sornyi megmarad belőlük.


A citromfű nőtt talán a legrohamosabban, muszáj lesz italt készíteni a levelekből.



Vannak már zöld kis eprek, rengeteg van belőlük, várjuk hogy megpirosodjanak.



A palántanevelőben maradt még néhány dolog; sajnos a rozmaring és a majoranna nem nagyon akar kikelni, illetve amelyik véletlenül kikelt, az meg nőni nem szeretne; lehet, hogy feladom és veszek "készen" 1-2 tövet belőlük. A legtökéletesebben a paradicsom kelt ki és fejlődik, szerintem minden egyes magból lett növény. Még várok egy kicsit kiültetés előtt, a többinek meg gazdát kell keressek, mert nekem 6 tő kell összesen.


Ez a helyzetjelentés, ha történik valami érdekes, újra beszámolok.

2009. május 6.

Epres banánhab


Játszadoztam még egyet a banánnal, mint a múltkor, csak most 1 banán mellé 5 szem nagyobb, illatos eper került az aprítógépbe.
Alaposan, habosra kevergettem-aprítottam...nagyon finom lett ez is, még jobb, mint a kivis. A banán nagyon jól felhabosodik, és jól tartja magát, lehet látni a fényképen, hogy nem süllyed bele az eperdarab.
Jó étvágyat, ha kipróbáljátok!

2009. május 1.

Spárga sonkával, csőben sütve




...vagy ilyesmi, mert nincs hivatalos neve, ez volt az ebéd, egyben nálunk a spárgaszezon megnyitója. Meg is ettük ketten az egész adagot, ahogy kell, mert nagyon jó volt:)

Hozzávalók 2 személyre:

50 dkg (fehér) spárga, 15-20 dkg füstölt sonka (legközelebb húsos szalonna, mert a sonka nem tart már sokáig sajnos), 1 tojás, 2 dl tej, 2 dl tejföl, só bors, oregánó

Kevés vizet tettem forrni a pici sóval a párolóedény aljában. Közben a spárgát vihartempóban zöldséghámozóval meghámoztam, a legalsó végétől megszabadítottam. A spárgákat a párolótálba tettem, kicsit sóztam, borsoztam, lefedtem; kb. 12 perc alatt nagyjából roppanósak lettek.
Közben a sonkát vékony csíkokra vágtam. Forró serpenyőben átsütöttem, zsiradék nem kellett alá, mert volt a sonkán egy réteg fehér zsírréteg is. Kivettem a sonkát, az ottmaradt kevés zsírra és a pörkanyagokra óvatosan részletekben ráöntöttem a tejet, ami fellazította az ottmaradt értékes és jóízű részeket. Ezután hozzátettem a tejfölt, kézi habverővel összedolgoztam, icipicit sóztam, bővebben borsoztam, egy mokkáskanál oregánó került még bele. Beleütöttem a tojást, azzal is megkavartam.
Kör alakú (pite)formát - 23 cm átmérővel - kicsit kizsíroztam, sugár alakban belefektettem a spárgát. Közé szórtam a sonkacsíkokat, ráöntöttem a mártást, és 200 fokos sütőben 35 perc alatt megsütöttem.

Mikróban is készítettem már (van ún, CRISP funkcióm, amivel mintha sütőben sütném, csak kb. feleannyi idő alatt van készen, nagyjából 15 perc alatt).

LinkWithin

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin