2010. február 27.

VKF! XXXII - Mit is ettünk? avagy álarcos ételünk


Sokáig gondolkoztam, mivel fogok pályázni erre a VKF! fordulóra, Maimoni nagyon feladta a leckét. Egy teljesen ártalmatlan éjszakai tévézés hozta a megoldást; lányommal ültünk egy éjféli időpontban, mert ő mindenképpen meg akarta várni Bobot, a Guruló büfés séfet. Bob a rendőröknek sütött hamburgert, amit cukros fánknak álcázott. Megvan! mondtam, ez kell nekem!
Átgondolva a dolgot, a leány megjegyezte, hogy nálunk nem lyukas fánkok vannak, mint Amerikában, hanem "gödrösek". Ettől borult kissé a projekt, ez lett belőle, ami a képen látszik.

Gyakorlatilag sütöttem hamburger pogácsákat - no meg természetesen zsömlét is -, és azt díszítettük fel a leánnyal közösen. A tetejére kilyukasztott lapkasajtot tettünk, amit mikróban pár másodperc alatt ráolvasztottunk, gyorsan kidíszítettük Himalája sódarabokkal, hogy meg is kössön rajta. Ezt betettük a buciba, tettünk hozzá még egy kis mustárt, ketcupot, hagymát és salátát, utána megettük jóízűen.

A hamburgerhús nagyon finom lett, megtartjuk a receptet, Stahl Judité az érdem.

Hozzávalók 6 húspogácsához:

50 dkg darált sertés és marha hús vegyesen
1 közepes vöröshagyma apróra vágva
2 gerezd zúzott fokhagyma
10 dkg reszelt füstölt sajt
3 szál apróra vágott petrezselyemzöld
4 evőkanál zsíros házitej teteje (tejszín helyett)
só, bors
olaj a sütéshez

Az olaj kivételével a megadott hozzávalókat villával alaposan összedolgoztam, majd 6 gombócot formáltam belőle.
Egy serpenyőben az olajat felforrósítottam, és pár perc alatt mindkét oldalát megsütöttem.

2010. február 26.

Sárgaborsó dahl



Nagyon vágytam egy kis indiai ízre, ezért a tervbe vett sárgaborsó főzelék a csütörtök délelőtt folyamán átalakult (az, hogy mit kaptam érte a főzeléket rendelő alanytól, az más lapra tartozik, de jóízűen megettük). Elkezdtem nyomozni a könyvemben és a neten, hogy készül a dahl, de mindenki másképp írta. Az indiai ételes könyvemben aztán olvastam egy mondatot, miszerint ahány ház, annyiféle dahl. Innentől mentem a saját fejem és az otthoni fűszerpolc adta lehetőségek után.

Hozzávalók 2-3 személyre:

35 dkg sárgaborsó
1 közepes vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
egy jó darab friss gyömbér
1 nagyobb sárgarépa
2 kávéskanál mustármag
1 kávéskanál római kömény
1 kávéskanál koriandermag
2 fekete kardamommag
(kellett volna még egy kis paradicsom terveim szerint, ami kimaradt belőle...)
chilipor, só
3 kanál olívaolaj

A sárgaborsót egy órára beáztattam, majd leszűrtem.
A mustármagot, a köményt, a koriandert és a kardamomot mozsárban összezúztam.
A hagymákat és a sárgarépát külön-külön apróra vágtam.
Egy fazékban 1 kanál olajon az összetört fűszereket megfuttattam, kivettem. A többi olajon először a vöröshagymát pirítottam meg, majd belereszeltem a gyömbérdarabot. Ezután jött a fokhagyma, erre pedig a sárgaborsó. Néhány keverés után vizet öntöttem, ami jó 1 ujjnyival ellepte, sót szórtam bele, befedtem. Amikor a borsó már roppant, beletettem a pici répadarabokat és a megpirított fűszereket és a chilit, készrefőztem.

Tulajdonképpen főzelék lett ez - mentem magamat rendesen:) -, csak hiányzott belőle a lisztes rántás. Jó kis fűszeres, csípős...én nagyon szeretem az ilyen ételeket!

2010. február 25.

Tejfölös-tejes kifli


Kenyérhelyettesítő péksüteményt kerestem valamelyik nap a töltött káposzta mellé, olyat, ami gyorsan elkészíthető. Természetesen Limaránál találtam meg, tejfölös kifli személyében. Puha kifli, nem ropogós, mert tele van tejtermékekkel; amire készítettem, megfelelő volt. Inkább követni akartam az eredeti hozzávalókat, mint lemásolni, ezért találhatók benne eredeti és hasonló összetevők is, az eredmény viszont teljesen meggyőző!

Hozzávalók nálam:

35 dkg BL-80-as kenyérliszt
5 dkg Graham liszt
10 dkg rétes liszt
2 evőkanál burgonyapehely
2,5 dkg élesztő
2,5 dl tej
3 púpos evőkanál tejföl
4 dkg (kacsa)zsír
1 teáskanál cukor
2 teáskanál só

A hozzávalókból kelt tésztát dagasztottam, majd 1 órára kelni hagytam. Limara bejegyzésénél van egy belinkelt videó, amelyik alapján a kifliket formáztam. Addig amíg ezt nem láttam, addig a kiflijeim nem is hasonlítottak ezekhez, nagyon sokat segített nekem!
A megformázott péksüteményeket egy sütőpapíros tepsire tettem 20 percre, letakarva. Sütés előtt megkentem egy kis meleg tejjel, valamint sót szórtam a tetejükre.

180 fokos előmelegített légkeveréses sütőben 15-20 perc kell, míg elkészül.

2010. február 24.

Körtés-kéksajtos rizottó


Eddig még sohasem főztem, de nem is ettem sehol igazi rizottót. Valahogy nem is vonzott, az összeragadt normál rizsre rettentően allergiás vagyok, és valahova odaképzeltem ezt az ételt is.

A múltkorában egy multiban a sorok között pásztázva találtam igazi rizottó rizst rendkívül baráti áron, ezért rövid tanakodás után a kosaramba került. Utána kellett még vagy 3 hét, hogy meg is bontsam a dobozt. Ekkor ért az első kellemes meglepetés; a belső zacskó vákummal volt lezárva és gyönyörű, nagy szemű, gyöngyfényű rizsszemek hullottak ki belőle. Egyébként is szeretem a rizst, így azután ezt is azonnal a szívembe zártam.



Még zacskóbontás előtt vizsgálódtam az összegyűjtött receptjeim között, kerestem, mit főzzek belőle. Ezt választottam, mert volt hozzá minden itthon. A kék sajt egyébként is a szívem csücske, körtével együtt pedig legyőzhetetlen páros, persze most is nyert:) Emiatt nem kell majd sok időt várni, míg újra rizottót főzök.

Hozzávalók 2 személyre:

15 dkg rizottó rizs
3 erdei gomba
5 dkg kék sajt
1 kisebb fehér hagyma
3 dkg vaj
fél liter húsleves (bevallom, hogy kockából készült...)
1 körte
egy kis marok dió
só, bors, kevés petrezselyemzöld, kevés chilipehely

A gombát megtisztítottam, szeletekre vágtam. A hagymát felapróztam, a körtét megpucoltam és felkockáztam, a diót egy nagy késsel durvára vágtam.
A vaj felét felhevítettem, megpirítottam a hagymát üvegesre, hozzáadtam a körte- , a gomba- és a diódarabokat. 1 perc kavargatás után a rizst is beleszórtam. A húslevest merőkanalanként tettem hozzá, mikor az előző adagot elfőtte, elég sűrűn kavargattam. Nagyon pici sót tettem bele a kék sajtra gondolva, viszont több tekerés bors és kevés chilipehely került bele. Amikor elfogyott a húsleves, akkorra megpuhult a rizs is. Ekkor tettem bele a darabkákra vágott kéksajtot és a maradék vajat, megkevertem, elzártam alatta a hőt, lefedtem, míg megettük a levest.

/Forrás: Nlc fórum Kira21 receptje/

2010. február 22.

Kakaós sütemény


...meg írhattam volna olyat is, amit a hasonló süteményekről lehet olvasni a régi szakácskönyvekben, mégpedig olyat, hogy "hóvégi" vagy "takarékos", anyukám is nagyon gyakran sütötte.

Az alapsüti tényleg nagyon olcsó, de fel lehet turbózni egy kicsit, mégpedig egy kis holland kakaóval, jóféle házi lekvárral, tejszínhabbal, tegyünk hozzá egy kis gyümölcsöt meg/vagy egy kis gyümölcsízű pudingot vagy fagylaltot, amit szeretünk, utána már csak az a feladat, hogy meg kell állni, nem feltétlenül kell egy ültő helyünkben felfalni:)

A családi tűzhelyekben zsírral készítették, attól lesz igazán puha; lehet margarinnal is, úgy is jó, de nem az igazi. Megmondom őszintén, vajjal még nem próbáltam, ha valaki tudja, hogy milyen azzal, elmesélhetné nekem.

Hozzávalók egy kb. 30x20 cm-es tepsihez:

37 dkg liszt
2 dkg - egy jó púpos evőkanál - (holland) kakaó
1,5 kicsit púpos kávéskanál sütőpor
csipet só

12 dkg zsír vagy 15 dkg margarin
30 (eredetileg 37,5) dkg cukor
1 tojás + 1 tojás sárgája
3 dl tej

zsiradék + liszt a tepsihez
lekvár a töltéshez

A tepsit zsírral kikentem, beliszteztem. Az első négy sorban lévő szárazanyagokat összekevertem.
Egy másik keverőtálban a zsiradékot robotgéppel alaposan kikevertem a cukorral. Beletettem a tojásokat, jó habos masszát kavartam. Keverőkanálra váltottam, a lisztes mixet és a tejet felváltva, adagokban tettem hozzá, majd a tepsibe simítottam.

170 fokos légkeveréses sütőben 25-30 perc alatt sül meg. Amikor kihűl, akkor lehet kettévágni és tölteni. Érdemes kettévágás előtt alapjában két részre bontani, mert mint mondtam, puha lesz, emiatt könnyen törik; a kisebb darabot könnyebb sérülésmentesen levenni a tetejéről és visszatenni kenés után.


Én most készítettem Mamma receptje alapján egy narancsos pudingfélét hozzá. Elég híg lett, de rendkívül jól harmonizált a narancsos lekvárral megkent süteményhez.

Hozzávalók a narancsos krémhez:

3,5 dl tej
1,5 dl joghurt
1 narancs reszelt héja és leve
4 lapos evőkanál étkezési keményítő
6 dkg cukor

2010. február 20.

Megérkeztek a szalonnák!


Ma reggel vették le a füstről az idei pácolt húsos szalonnánkat, délben már itthon is volt. Ugyanazzal a technikával készítettük, mint tavaly, remélem, ugyanolyan finom is lesz. Abszolút ki tudtuk vele váltani az üzletben vásárolható bacon-t, ráadásul tudjuk, hogy semmi tartósítószer nincs bennük.

Egyelőre még a padlásra tettük, nagymamám mindig azt mondta, hogy "ki kell fagyni" a szalonnának. Én azért remélem, hogy fagyni már nem nagyon fog az idén, viszont kb. 1 hónap pihentetés kell neki. Nagyon várom, mert a tavalyi 2 darabból már csak 20 dekányi van...

2010. február 18.

Tarjás csónak + túrós bukta




Lázként söpör végig a blogokon Limara csodás péksütije. Tegnap hozzánk is elért, családilag igazoljuk, hogy tényleg nagyon szuper!

Persze mint mindig, kicsit változtattam rajta. Eszembe jutott, hogy egy időben keverve használtam a liszteket a kelt tésztákhoz és nagyon finomak voltak. Most is van itthon néhány féle, ezért a régi jól bevált mixemet alkalmaztam, valamint a tojást eleve ki is hagytam belőle. Annyi történt még, hogy az itthon lévő házi füstölt hús kevés lett volna az egész adagba, ezért a másik fele a tésztának sima (édes) túrós töltelékkel lett töltve. Sikerült a só-cukor egyensúlyt jól beállítani, mindkét íznek megfelelő volt.
A tészta állaga nagyon jó lett, öröm volt vele bánni, rendkívül könnyen lehetett nyújtani.

Hozzávalók:

A tésztához:

30 dkg sima liszt
15 dkg rétesliszt
5 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
2 evőkanál burgonyapehely
1 púpos mokkáskanál só
1 lapos evőkanál cukor + 1 csipet az élesztőhöz
2,5 dkg élesztő
140 gramm joghurt
2 dl tej
1/2 dl olaj

A tarjás töltelékhez (4 csónakhoz):

10 dkg főtt-füstölt tarja apró darabokra vágva
10 dkg durvára reszelt sajt a tetejére

A túrós töltelékhez (8 buktához):

25 dkg túró
5 dkg cukor
1 tojás sárgája
1 csomag vaníliás cukor
1 citrom reszelt héja
1 csipet só

2 evőkanál tej a túrós tetejének megkenéséhez
zsiradék és liszt a tepsi előkészítéséhez

A tésztához az élesztőt 1 dl cukros tejben felfuttattam. A liszteket, a burgonyapelyhet, a sót és a cukrot összekevertem, beletettem először a habos élesztőt, utána a többi tejet és joghurtot is, robotgéppel összedolgoztattam. A végén öntöttem hozzá az olajat, alaposan kidolgoztattam a tésztát, majd letakarva kelni hagytam, míg duplájára nőtt.

Közben elkészítettem a túrós tölteléket, az összes hozzávalót simára kevertem.

A megkelt tésztát lazán átgyúrtam, kettéosztottam. Az egyik felét 4 részre osztottam, majd a Limaránál látott módszer szerint megformáztam; nagyon jó fázisképek találhatók nála, ott lehet megnézni, hogyan kell csinálni. A kész tekercseket kizsírozott-lisztezett tepsibe tettem egymás mellé, a tetejét bevágtam, letakartam, kelni hagytam.
A többi tésztát vékonyra nyújtottam, 8 téglalapra vágtam. Mindegyikre egy púpos kanál túrót tettem, feltekertem, egy kisebb kikent-lisztezett tepsibe tettem őket egymás mellé, ezt is hagytam kicsit kelni.

20 perc múlva a sütőt előmelegítettem légkeveréses 180 fokra. A tarjás csónakok tetejére szórtam a sajtot, a túrósakat megkentem langyos tejjel, majd sütőbe tettem a tepsiket.


25 perc alatt sültek meg, nagyon-nagyon finomak lettek!

Limara köszi szépen!

2010. február 16.

Linzertészta főtt tojássárgájával


Van az úgy, hogy az ember agyába beleférkőzik valami, ami azután nem hagyja nyugodni. Ilyen volt ez a főtt tojássárgájával készített linzer. Kíváncsi voltam, milyen lehet? - most már tudom, hogy teljesen rendben van, mert megsütöttem.

Magát a receptet itt találtam. Nem feltétlenül értettem minden szavát, olyankor mentem a saját fejem után. Kicsit alakítottam is rajta, a hozzávalókon és a metóduson is. Az adag pont egy tepsi süti lett, legközelebb duplázok. Írták, hogy a lekvárra vigyázni kell, mert ha híg, akkor kifolyik a sütiből; ha nincs más, akkor keverni kell pl. dióval, ami felszívja a felesleges nedvességet.

Hozzávalók nálam:

120 g liszt
60 g étkezési keményítő
120 g hideg vaj
60 g porcukor
1 tasak vaníliás cukor
1 citrom reszelt héja
3 főtt tojás sárgája (9 percig kell főzni a tojásokat forrástól számítva)
csipet só
sűrű meggydzsem

kevés (maradék) csokimáz a végén díszítésnek

A lisztet egy tálba öntöttem a keményítővel, a sóval, a cukrokkal és a citromhéjjal együtt. A vajat kisebb kockákra vágva hozzáteszem, majd egy villával (vagy lehet simán kézzel is) morzsalékossá dolgoztam. Beletettem a tojássárgákat, először a villákkal széttörtem őket, majd kézzel gombóccá gyúrtam, letakarva 1 órára hideg helyre tettem.


Mikor kivettem, kézzel diónyi gombócokat gyúrtam belőlük. Volt hozzá egy kis segítség az eredeti receptben, miszerint egy golyó súlya 14 g, én az elsőt megmértem, ahhoz alakítottam a többit - egyet tévedtem, nekem 29 lett a végén;) A golyókat egy sütőpapíros tepsire sorakoztattam. Fakanál nyelével a közepébe majdnem az aljáig lyukat fúrtam, majd fél órára újra hideg helyre tettem.


Közben kerestem nagyon sűrű lekvárt, ami nem folyik biztosan a hő hatására, ezt mokkáskanállal tettem a kis lyukakba.


180 fokos légkeveréses sütőbe tettem, 13-15 perc alatt sültek meg. Volt egy kis csokimázam, amit vékonyan a tetejére csurgattam.

Finomak lettek!

2010. február 14.

Túrós kuglóf



Rém egyszerű kuglóf, néhány perc alatt összeállítható. A tésztája ne ijesszen meg senkit, mert egészen más az állaga, mint az átlagos társaié; míg azok tejfölszerűen folyékonyak, ez inkább nehéznek tűnik, összeáll, de mire megsül, teljesen rendben van. Kicsit "nedves" jellegű a túrótól, nem túl édes, ezért ha valaki igazán édeset szeretne, tegyen bele több cukrot.

Hozzávalók:
25 dkg tehéntúró
25 dkg finomliszt
1 cs sütőpor
25 dkg margarin
15 dkg cukor
2 cs vaníliás cukor
2 tojás
néhány aszalt barack kis darabokra vágva (eredetileg mazsola, de volt egy célszemély, aki nem szereti)
1 citrom reszelt héja
csipet só

(opcionális: kakaós cukor)

A lisztet a sütőporral, a sóval, a barackdarabokkal és a citromhéjjal összekevertem. A margarint a kétféle cukorral robotgéppel jó habosra dolgoztattam. Előbb a tojásokat adtam hozzá egyesével, majd a túrót is. Keverőkanálra váltottam és a lisztes keveréket is hozzátettem. A masszát szilikonos formába simítottam - ennek hiányában kivajazott, belisztezett kuglófformába kell tenni. (A fele adag beletevése után szórtam egy kis kakaós cukrot körben a tetejére, de éppen csak egy kicsit látszott meg sütés után, valószínűleg bátrabban kellett volna adagolni...) Előmelegített légkeveréses sütőben 160 fokon 60 perc alatt (sima sütőben ez 180 fok) megsütöttem. Rácsra tettem hűlni, hidegen borítottam ki a formából. A tetejét porcukorral hintettem meg.


2010. február 12.

Sütőtök krémleves


Tavaly főztem már ilyet, az idén valahogy még nem jutott eszembe. A tököt muszáj volt már feldolgozni, a feléből ez készült. Kicsit édes, de inkább sós; valószínűleg ez is olyan étel;, hogy vagy szereti valaki vagy nem. Nekünk ízlett!

Hozzávalók:

50 dkg nyers sütőtök kockákra vágva
3 dkg vaj vagy margarin
2 nagyobb krumpli kockákra vágva
1 közepes vöröshagyma apróra vágva
2 gerezd zúzott fokhagyma
3 dl tej vagy 2 dl tejszín
só, bors, (friss) rozmaring, petrezselyemzöld, chilipaprika

egy marék héj nélküli tökmag
(olaj)

A vajat felforrósítottam, rátettem a vöröshagymát, üvegesre pirítottam. Rádobtam a tököt és a krumplit, néhány percig kevergettem, rákerült a fokhagyma, megszórtam sóval, őrölt borssal és jobb híján szárított rozmaringgal. Botmixerrel pépesítettem, majd tejjel és vízzel felengedtem, összesen 6 dl folyadék került bele. Felforraltam, utána sóztam és borsoztam, tettem bele petrezselyemzöldet és apróra vágott chilipaprikát. 5 perc múlva elzártam, késznek nyilvánítottam.

Közben egy kis tökmagolajon (lehet szárazon is) megpirítottam a tökmagot, ez került bele levesbetétként. Ezt egyébként magában el tudtam volna rágcsálni...





2010. február 10.

A tyúkhúsleves 2. élete: paradicsomos hús


Ígértem, hogy megmutatom, mi lett azokkal a húsokkal, amit nem ettünk meg a húslevesből, hát itt van. Ez is családi hagyomány alapján készült, nagymamám főzte még nekünk, nagyon szerettük. Nem túl fotogén étel, de az íze az nagyon ott van!

Túlságos nagy receptje nincsen. Elővettem egy közepes hagymát, pucolás után apróra vágtam, zsíron - ami a tyúk bőréből kisült - üvegesre pirítottam. Rátettem a húsokat és mindkét oldalukon átsütöttem, hogy kicsit színt kapjanak. Ráöntöttem annyi sűrű paradicsomlét, amennyi kb. 2/3 részéig ellepte a húsokat, sóztam, borsoztam, kicsi csípős paprikát is szórtam rá magánszorgalomból, valamint egy csipet cukrot. Egészen kicsi lángra tettem és kb. 15 percig éppen csak rotyogtattam, hogy a hús szét ne főjön, de átvegyék egymás ízét a paradicsommal.

Ennyi az egész... Ez az étel készült marhahússal is, amikor abból volt a leves és az is nagyon finom volt.


Annak idején krumplipürével ettük, de az éppen előtte nap volt nálunk. Eszembe jutott, hogy Gabojsza néhány nappal előtte tett fel egy klopfolt krumplit a blogjára, meg is kerestem gyorsan. Áztattam-sikáltam 6 közepes krumplit kettőnknek, majd héjában, kicsit sós vízben megfőztem őket. Klopfolóval kicsit megütöttem a tetejét - onnan levettem a héjat, megsóztam, színes borsot tekertem rá és meglocsoltam finom olívaolajjal. Crisp funkciós mikróban sütöttem át, természetesen sütőben is lehet. Nagyon-nagyon finom lett, csak a férjem reklamált a héja miatt; ő meghámozta, pedig szerintem nem is lehetett észrevenni ízileg rajta, csak jó ropogós lett tőle. Utána kipróbáltam még eleve héja nélkül megsütni, de szerintem a poros nyomába sem érhet a héjas változathoz...

2010. február 8.

Mini egérke fánkok


Az ételhez történet is tartozik. Amikor a gyerekeim kicsik voltak, anyósom rengeteg isteni kelt tésztát sütött. Volt köztük egy kerek fánk is, amit sütés után be kellett mártani kakaós cukorba, ez utóbbi az unokák feladata volt. Nagyon szerettük, kicsik és nagyok egyaránt, forrón és hidegen, aznap és másnap, mindenhogy. Aztán ezek a fánkok elmaradtak, éveken keresztül próbáltam reprodukálni, de hiába, hasonlítottak ugyan, de egyik sem volt az igazi.

Múlt héten megint fánk ehetnékem volt, kerestem valamit, amilyet még nem ettünk. Domokos Lászlóné szakácskönyvében találtam egérke/cigányfánk címmel egyet, ami szimpatikusnak tűnt, ugyanis nem kell formázással bíbelődni, csak kiszaggatni kanállal. Elkezdtem csinálni, és amikor a tej mennyiséghez értem, elgondolkoztam. Úgy döntöttem, majd óvatosan adagolom, nehogy sok legyen. Volt is egy pillanat, amikor azt gondoltam, nem kéne több bele, de miután 3-4 dl volt a megadott mennyiség és 2,5 dl volt benne (és egyébként is olyan galuska-állag volt az egész), mégis tettem bele még fél decilitert - na nem kellett volna... Ez sajnos már akkor derült ki, mikor sütöttem, ugyanis nagyon felszívta a tészta az olajat. Ehető volt, de nem az igazi. Megsütöttem a felét, a többit kedvetlenül félretettem letakarva a hűvös kamrába.
Éjszaka felébredtem és egyszerre csak bekattant valami az agyamba. Olyan "deja vu" érzésem lett - eszembe jutott anyósom, aki ugyanígy, fakanállal dolgozta meg anno a fánktésztát, mint én előző nap. Emlékszem, jó kemény tészta volt, látszott, hogy megdolgozott vele rendesen. Akkor lehet, hogy megvan, amit kerestem?
Másnap elővettem szegény tésztát, nem sok életjelet mutatott. Kapott némi friss lisztet, amivel alaposan átdolgoztam, majd meleg helyre tettem. Jó órát "gondolkozott" a tészta, mire elkezdett kicsit kelni. Akkor elővettem az olajat, megmelegítettem, kiskanállal beleszaggattam és jöttek ezek a kis apró csodák. Látszik a képen is, hogy könnyű, szinte repül, jó lyukacsos a belső szerkezete.

Hát igen, ezt kerestem:)))

Hozzávalók szerintem:

40 dkg liszt
2,5 dl tej
2 dkg friss élesztő
3 közepes tojás
3 dkg cukor
1 evőkanál rum
4 dkg olvasztott margarin
csipet só

Az élesztőt fél dl langyos, picit cukros tejben felfuttattam. Egy nagyobb tálba kimértem a lisztet, beletettem a sót és a cukrot, összekevertem. A közepébe egy krátert vájtam, beleöntöttem az élesztőt, a maradék tejet, a tojásokat, a rumot és liszt nélkül (már amennyire sikerül, nyilván nem probléma, ha abból is megy hozzá valamennyi) összekavartam. Amikor ez megvolt, fogtam a fakanalat és az egész anyagot jól megkevertem, megdolgoztam kb. 4 percet. Ekkor öntöttem hozzá a folyékony langyos margarint, és ezzel jó laposan, "kajakból" kidolgoztam a fakanállal jó homogénre. Leginkább olyan mozdulatok kellenek hozzá, mint amikor a fakanállal az ember igyekszik lehúzni az edény faláról a tésztát a közepére, közben pedig forgatni kell az edényt. Amikor késznek nyilvánítottam, akkor letakartam, meleg helyen kelesztettem, míg duplájára nőtt - ez kb. 1 óra volt.
Egy lábosban jó sok olajat melegítettem. Minél nagyobb fánkokat szeretnénk, annál több olaj kell. A kicsi fánkok kb. 2 ujjnyi magas olajban sültek, az előző napi nagyobbaknak úgy 3 ujjnyi magas olajszint kellett. A hőmérsékletre is ügyelni kell; itt is kis próbadarabot kell sütni, az olaj csak annyira legyen meleg, hogy a beletett tészta körül az olaj enyhén sisteregjen. És lassan kell sütni, tényleg, ahogy a könyvben írva van, mert én megpróbáltam gyorsítani, na azok úgy összeestek, mintha meg se keltek volna soha, tehát nem sietünk, kivárjuk... Az én villanytűzhelyemen 9 hőosztás van, 4-esen értem el a legjobb eredményt, ez enyhe közepes lángnak felelhet meg.
Ha nagyobb fánkokat szeretnénk - egérkéket -, akkor forró olajba mártott evőkanállal hosszúkás galuskát kell szaggatni, szerintem érdemes másik kanállal besegíteni az olajba. Egyszerre nem kell túl sokat tenni, mert óriásira nőnek. A kicsiket pedig 2 teáskanállal szaggattam-formáztam, mielőtt az olajba tettem volna. Amikor belekerült egy csapat, akkor lefedtem, 3-4 percig így sütöttem, majd levettem a fedőt, megfordítottam őket, és készre sütöttem, majd papírtörlőre szedtem. Innen mentek a kakaós porcukorba hemperegni egyet, majd tálra tettem őket. Azt azért még megjegyezném, hogy az eredeti recepteben vaníliás porcukorral szórják meg és baracklekvárral kínálják, de nálunk hagyományok vannak:)



Nagyon finom! Remélem, nem rettentettem el senkit a sütésétől, de szerettem volna leírni a tapasztalataimat, hogy más ne kövesse el azokat a hibákat, amiket nekem sikerült. Jó munkát kívánok mindenkinek!

Fánk még nálam: farsangi fánk (azt hittem, tettem már másmilyet is, de ezek szerint van még mit pótoljak...)

2010. február 5.

Újházi tyúkhúsleves


Még mindig a hagyományos ételek jegyében készült ez a leves. Tulajdonképpen tejfölös csirkepörköltet készültem főzni, ki is vettem a mélyhűtőből 2 fél csirkének hitt (kaptam, nem én vettem...) csomagot. Mikor kiolvadt, láttam, hogy igazán szép sárga színű házi kapirgálós baromfi, viszont feltűnt, hogy a bőre meglehetősen száraz, innen már sejtettem, hogy nem fiatal. Úgy döntöttem, ebből aztán leves lesz. Utólag olvasgatva találtam rá, hogy van, aki tyúkból főzi ezt a levest, de az igazi állítólag mégis kakasból lett volna, de ez itt és most tyúkból volt...

Hozzávalók:

1 szép nagy tyúk - vagy kakas:))
4 közepes répa
2 közepes petrezselyem - az egyik helyett nálam természetesen paszternák:D
1 kisebb zellergumó
1 kisebb karalábé
3 gomba
10-15 dkg (mélyhűtött) zöldborsó
néhány szál petrezselyemzöld
1 szál (szárított) lestyán
2 szál zellerzöld
1 közepes vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
kevés szerecsendió-virág
2 szem borókabogyó
1 kávéskanál szemes bors

1 kockacukor
1 mokkáskanál gyömbérpor
1 húsleveskocka

levestészta - leginkább cérnametélt kellett volna, de nálunk az nem igazán megy, ezért csigatészta

A tyúkot "alkatrészeire" bontottam, alaposan megmostam. A lelógó bőröket és a szép sárga zsírokat leszedtem róla; ezeket kisebb darabokra vágtam, kisütöttem tepertőnek, szépen megeszegettük, amíg főtt a leves. (Szükség is volt rá, mert elég sokáig főtt, 4 óra alatt lett készen.) Közben egy 5 literes lábos aljára tettem a húsdarabokat, hideg vizet engedtem rá úgy, hogy majd a zöldségek is beleférjenek. Nem túl gyorsan forráspontig melegítettem, majd kis lángra tettem. Beletettem a sót, a cukrot, a gyömbért, a szerecsendió-virágot és a zöldeket, amiket egy csokorba kötöttem össze előtte. A mozsaramban megtörtem a borsot és a borókát, azt is a levesbe szórtam. A hagymákat is megpucoltam, a vöröshagymán rajta lehet hagyni a belső, tiszta héját; ezután mindegyiket külön-külön bevagdostam úgy, hogy azért egyben maradjanak, mentek ezek is a forrdogáló levesbe. Fedőt tettem rá, csak úgy csálén, hogy azért kapjon azért egy kis levegőt, ezután kb. másfél órán keresztül időnként ránéztem, kóstoltam, kapott még egy kis sót meg ilyenek.

Közben a zöldségeket megpucoltam, a gombákat egyben hagytam, a többit nem túl kis darabokra vágtam. Másfél óra elteltével beletettem a levesbe, mert arra gondoltam, nem igaz, hogy bő 1 óránál több kell még a húsnak a puhulásig, de persze tévedtem... De ekkor megint kicsit utánasóztam a zöldségek arányában, letakartam, hagytam csendesen főddögélni. Amikor azután kiderült, hogy a zöldségek szépen megfőttek és a hús még sehol sem volt, akkor egyszerűen kiszedtem őket egy tálba és próbáltam melegen tartani, amíg a hús is készen lett.

Amikor puha volt a tyúk is, akkor elővettem 2 kislábost, mindegyikbe engedtem fél liternyi vizet és tettem bele fél-fél húsleveskockát és pici sót. Az egyikben a tésztát főztem puhára, a másikban a zöldborsót.

Elővettem egy másik nagy lábost, amibe elkezdtem beleszűrni és összeállítani a kész levest. Belekerült a leszűrt lé, a húsdarabok, a benne főtt zöldségek, a főzőlevétől leszűrt zöldborsó és a tészta.

Igazán finom, telt ízű húsleves lett belőle. Miután kevesen voltunk ilyen sok főtt húshoz, ezért a nagyobb darab húsokat (combok, melle) kivettem belőle és abból új étel készült, de ez már egy új poszt témája lesz.

2010. február 3.

Szilvalekváros csiga


Olyan régen szerettem volna már kelt tésztás csigát enni, régen volt már utoljára. Azonkívül állandó kísérletezésben vagyok, próbálgatom anyósom régi kelt tésztáját megidézni, mert ugye ahhoz recept nincsen, érzéssel főzött, nem mérleggel:)

Miközben a tészta kelt, kerestem bele tölteléket. Lorien receptjén akadt meg a szemem. Lekvárral még sosem töltöttem, ráadásul megcsavarta egy kis csokival is, ezért ezt választottam. A kutakodásom közepette Lilahangyánál találtam egy jó kis csigagyűjtőt, amit ajánlok mindenkinek; összegyűjtötte az akkor aktuális édes és sós idetartozó linkeket, ebből lehet választani!

A tészta egyébként egész jó lett, jó puha, remélem a képeken lehet látni valamit belőle. Kicsit nehezebb vele bánni, mint amik több lisztet tartalmaznak, de a végeredmény számít;)

Hozzávalók:

50 dkg sima liszt + 10 dkg rétesliszt
2,5 dkg friss élesztő
2 dl langyos tej
0,5 dl tejszín
2 tojássárgája
60 ml olaj
6 dkg cukor
1 lapos mokkáskanál só

A töltelékhez:

30 dkg házi sűrű szilvalekvár
4 dkg étcsoki reszelve
kevés őrölt szegfűszeg

A locsoláshoz:

fél dl meleg tej + 1 kávéskanál vaníliás cukor

Az élesztőt 1 dl 1 kávéskanál cukrot tartalmazó tejben felfuttattam.
Közben összekevertem a liszteket, a cukrot, a sót, krátert képeztem a közepén, beleöntöttem az élesztős tejet. Ráöntöttem a többi tejet, a tejszínt és a tojássárgákat és robotgéppel összedolgoztattam. Végül belekerült apránként az olaj is, alaposan megdolgoztattam a tésztát a géppel. Egy elég puha tészta lett belőle, némi lisztes szórással kézzel is átdolgoztam, majd félretettem duplájára kelni.

A tésztát kicsit átgyúrtam, lisztes deszkán 45x30-as téglalappá nyújtottam. Megkentem a közben meglangyosított lekvárral, rászórtam a csokit és a szegfűszeget is.


Feltekertem, 12 felé vágtam, magas, puha csigákat szerettem volna.


Közepes, sütőpapírral bélelt tepsibe raktam őket nem túl sűrűn egymás mellé. 20 percet letakarva kelesztettem, majd 180 fokos légkeveréses sütőben 40 percig sütöttem.




Nagyjából a 25-30. perc körül érdemes letakarni a tetejét egy sütőpapírral, nehogy a lekvár megégjen. Ráadásul Lilahangyát olvasva jutott eszembe, hogy anyukám úgy szokta a hasonló tésztákat sütni, hogy a sütés vége felé egy kevés cukros meleg tejet önt a süti tetejére, ezért a 35. percnél locsoltam rá én is. Mikor készen volt, kivettem és rácsra tettem hűlni.

Mindenképpen érdemes 20 percnyit várni a sülés után, mert a forró lekvár megégetheti az ember szájpadlását - tapasztalatból tudom:)

A lekvár - mondom, tényleg nagyon sűrű - hál 'istennek benne maradt, nem folyt ki. Egy nagyon kellemes tészta kerekedett belőle.

2010. február 1.

Grízes-mákos süti


Nem ez az első adag ebből a süteményből, többször elkészítettem, és most megint meg kellett állapítanom, hogy csúcsfinom! Ez nem egyedül az én véleményem, osztották a többiek is.
Mikor elkezdtem érdemben a sütemény készítését, megérkezett a fő süteményfaló és egyben nagy-nagy kritikus fiam, és megkérdezte, hogy mit készülök sütni; válaszoltam, hogy mákosat. Erre kisebb fintor hagyta el szája szögletét (mert a múltkori franciakrémes óta csak azt kéne süssek...), de nem szólt, így azután később nem kellett nagyon magyarázkodnia, amikor azt mondta, hogy a tepsinyi sütiből bármekkora adagot hajlandó bevállalni:)
Jó nagy adag lesz, ha valaki sokallja, lehet csökkenteni, de ha vendégek is érkeznek, nem érdemes...

Azt most sem ígérem, hogy egyszerű elkészíteni, mert sok mindent kell hozzá külön-külön csinálni, de csakis az eredmény számít!

Hozzávalók:

A tésztához:

450 gramm liszt
300 gramm vaj vagy margarin
150 gramm porcukor
1 tojás
csipet só

A töltelékhez:

1 liter tej
csipet só
fél rúd vanília vagy 2 csomag vaníliás cukor
125 gramm búzadara
300 gramm darált mák
200 gramm cukor

4 tojás
50 gramm cukor
2 evőkanál víz
1-2 citrom vagy narancs reszelt héja

4 púposabb evőkanál baracklekvár

Először a linzertésztát készítettem el. Ezt lehet előtte akár 1-2 nappal is, most is így tettem. Tehát összekevertem a lisztet, a cukrot és a sót, majd ujjheggyel összemorzsoltam a kis kockákra vágott vajdarabokkal. Amikor elértem a kellő állagot, a tojással egynemű tésztává gyúrtam, hűtőbe tettem. Legalább fél óra pihenés kell neki, de könnyebb vele dolgozni, ha rendesen lehűl, nagyjából ez 2 óra hossza.

A töltelékhez a tejet egy hideg vízzel kiöblített lábosba tettem fel forrni, mindjárt beledobtam a vaníliarúd belsejét és a magát a rudat is, valamint a sót. (A lábos méretét érdemes úgy kiválasztani, hogy ha elég nagy, akkor abban össze lehet keverni a végén az egész tölteléket, mosogatást lehet spórolni; tehát legyen kb. 3 literes.) Amikor felforrt, egyik kezemmel a grízt öntöttem bele, a másikban egy kézi habverővel kevergettem, hogy össze ne csomósodjon.
Amikor a gríz puha volt - ez 2-3 perc -, beleöntöttem a mákot és a cukrot is, mikor felrottyant, levettem és hűlni hagytam.

Amikor már csak langyos a grízes-mákos töltelék-alap, lehet kezdeni összeállítani. A sütőtepsit vékonyan kizsíroztam. A tészta kétharmadát a sütőtepsi méretének megfelelően kinyújtottam, beletettem, pontos méretre igazítottam a kezemmel. Egy villával itt-ott megszurkáltam, rákentem a lekvárt.

Befejeztem a tölteléket: a 4 tojást szétválasztottam, a fehérjéket a cukorral kemény habbá vertem. A sárgákhoz öntöttem a vizet, azt is felhabosítottam. A mákos keverékhez előbb a sárgákat kevertem hozzá a citrushéjjal együtt, végül a tojáshabot adtam hozzá óvatosan. Ezt a keveréket öntöttem a lekváros tésztaalapra. A maradék tésztából rácsot tettem a tetejére.


180 fokos légkeveréses sütőben sütöttem 45 percet úgy, hogy 35. percnél levettem 175 fokra, mert nagyon barnult a teteje. A biztonság kedvéért a közepén lehet tűpróbát végezni.
Amikor kicsit hűlt, porcukorral meghintettem a tetejét.


Nagyon mákos és mégis nagyon könnyű, nem túl édes, krémes jellegű... Nem dicsérem tovább, aki kíváncsi rá, az megsüti.

/Forrás: Mikko beírása alapján az Nlc fórumról. Kicsi "fazonigazításon" esett át, sikerült egy egészen kicsit egyszerűsíteni és az ízlésünkre formálni. /

LinkWithin

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin