2011. január 31.

Díjak:)

A napokban nagyon kedves bloggertársaim megajándékoztak két díjjal is.
Továbbadom mindkettőt, de megpróbálom olyanoknak, akik eddig még nem kapták meg.


Ezt Ízlésszindrómától kaptam, nagyon szépen köszönöm neki! A szimpátia kölcsönös, én is gyakran és szívesen olvasom őt.

Útmutató:

- Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster Blog képet, és másold be ezt az útmutatót.

- Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.

- Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.

- Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.

...és akkor jöjjenek a kiválasztottak:)

- a.k.a. Konyhatündér - akit az előző bejegyzésemben dicsértem éppen, és ha akkor adhattam volna neki ezt, akkor már megtettem volna

- Delish - akinél ugyancsak szívesen időzöm, és szerintem neki is sokkal több olvasója kéne legyen

- és itt van Kiskanál Orsi, akit ráadásul van szerencsém személyesen ismerni. Ő egy igazi ifjú titán, aki korát meghazudtoló gyönyörűségeket alkot.


Ezenkívül újból megkaptam a Kreatív blogger díjat is Évitől és a Sütikuckó háziasszonyától.



Szabályok:

1. Köszönd meg akitől kaptad.
2. Tedd ki a logót a blogra.
3. Linkeld be, akitől kaptad.
4. Add tovább további hét blogosnak.
5. Linkeld be őket.
6. Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket.
7. Árulj el magadról hét dolgot.

Évinek a megjelölt lapon nem tudtam megköszönni, nem találtam sajnos, hol kellett volna, csak a beírására tudtam nálam reagálni.

Már 2 x 7 dolgot árultam el magamról itt és itt, akiknek pedig továbbadom:

- Katarinának a Zenzero blogról; nincs túl sok dolog nála, de ami ott van, az mind gyönyörű! így nagyon megérdemli a díjat,

- Yasmine-nak, aki most nyitotta meg gyönyörű, új mézes blogját:)

- Lucillának a gyönyörű péksütikért és kenyerekért

- Sylviának a KM konyhájából az írásokért és az érdekes receptekért

- Fahéj és Fetának, hátha visszatérne és hozná újból a görög finomságokat...

2011. január 29.

Focaccia


Anazar konyhatündértől lestem a receptet, napok óta gyönyörködöm a focacciáiban. Tegnap este megsült az első darab, el is tüntettük ketten a férjemmel néhány röpke perc alatt. Egy pohár sörrel tökéletes vacsora volt.

Egyébként is szeretem Anazart olvasni, rengeteg érdekességet találtam már nála különböző nemzetek ételeiről, érdekesebb alapanyagokról, szokásokról; menjetek, nézzétek meg ti is!:)

...és akkor jöjjön a focaccia recept, ahogy nálam készült.

Hozzávalók 30 cm átmérőjű pizzasütő tepsihez

275 gramm liszt
1/2 csomag (3,5 gramm) szárított élesztő vagy 1,5 dkg friss élesztő
175 ml langyos víz
1 csipet cukor
1 mokkáskanál só
2 evőkanál olívaolaj
a forma kenéséhez: 
kevés olaj
a tetejére:
1-2 evőkanál olívaolaj
1 kisebb fej lila hagyma
1 kisebb szál rozmaring
3-4 dkg gouda sajt
tengeri só

A langyos vízben elkevertem az élesztőt meg a cukrot, és kicsit félretettem. A lisztet és a sót összevegyítettem, hozzáöntöttem a felhabosodott élesztőt, belekanalaztam az olajat, és robotgéppel alaposan összedolgoztam.
Pizzasütő tepsit vékonyan kiolajoztam, kézzel belenyomkodtam a tésztát. Letakarva 40 percre kelni hagytam.


Közben a hagymát megtisztítottam, vékony cikkekre vágtam, a rozmaring leveleit összeaprítottam, a sajtot nagy lyukú reszelőn megreszeltem.
A megkelt tésztába az ujjammal lyukakat nyomkodtam. Olajjal meglocsoltam-megkentem, megszórtam sóval. Rákerült a rozmaring, a hagyma és a sajt is. 200 fokos légkeveréses, előmelegített sütőbe tettem, nekem 18 perc alatt sült meg szép barnára.

Kívül jó ropogós, belül puha, jó akár sörkorcsolyának is; csak eleget kell sütni belőle;)

2011. január 27.

Sütőtök-csicseriborsó curry + naan kenyér


Volt itthon sütőtök, ami last minutos volt, muszáj volt valamit kitalálni belőle. Levest most nem akartam, sütit sem, így addig kutakodtam, amíg Sajtkukacnál megtaláltam a megfelelő receptet hozzá, curryt készítettem belőle. Nem igazán hétköznapi recept, de igazán jó sült-főtt ki belőle. Biztosan lesz máskor is, egy valamit hagyok ki majd belőle (azt be sem írom a hozzávalókhoz), az alaplevet; nekem túl leveses lett azzal, lapos tányérból nem is tudtuk volna megenni. Az íze viszont teljesen megfelelő, ráadásul nem is kell hozzá olyan sok fűszer, mint sok más indiai ételhez.

A naan kenyér receptjét máshonnan vettem, mert kifejezetten olyan kellett idő hiányában, amit meg lehetett előre gyúrni, és főzés közben csak megsütni. Szerintem a legfinomabb naan volt, amit eddig ettem, és nem ártott neki fél napi pihenés sem a hűtőben.

Hozzávalók:

a curryhez:

80 dkg tisztított sütőtök kockára vágva
1 üveg (400 g) leszűrt csicserikonzerv
2 nagyobb fej vöröshagyma apróra vágva
1 evőkanál mustármag (nekem most fekete volt itthon, elfogyott a normál)
4-5 kardamom zúzott magja
1/2 teáskanál szárított ázsiai citromfű
4 púpozott teáskanál piros currypaszta
1 konzerv (400 ml) kókusztej
1/2 citrom leve

bors
3 evőkanál olaj

a naan kenyérhez (6 db):

30 dkg liszt
1 teáskanál (4 g) száraz élesztő
1 evőkanál meleg víz
22,5 dkg langyos joghurt és aludttej keveréke
1 teáskanál + 1 csipet cukor
1 púpozott mokkáskanál só
1 evőkanál olaj (vagy ghí) + kevés a kenéshez

Előző este begyúrtam a naan-t; a meleg vízben elkevertem az élesztőt és a csipet cukrot, félretettem. Kimértem a lisztet, a cukrot, a sót, hozzáöntöttem az élesztős vizet, az olajat és a joghurtot. Összegyúrtam kb. 10 perc alatt, és lisztezett zacskóban a hűtő aljába tettem.
(Én ekkor még előkészítettem a sütőtököt is, mert az viszonylag több idő, mire készen van; ez a hideg kamrában várta meg a másnap déli főzést.)

Másnap, mielőtt hozzákezdtem volna a curryhez, elővettem a naan tésztáját, átgyúrtam, 6 fele osztottam és golyókat formáztam belőle. Tálcára tettem kicsit melegebb helyen és konyharuhával letakartam.

A curryhez mély edényben olajat melegítettem, a hagymát megpároltam. Közben a kezem ügyébe készítettem a fűszereket, felbontottam a kókusztejet. Amikor a hagyma készen volt, beleszórtam a mustármagot, a kardamomot és a citromfüvet, néhány kavarás után a currypasztát is. Ezt 3-4 percig kevergettem, majd beletettem a sütőtököt, ezzel átforgattam az egészet. (Itt kell beletenni 2,5 dl alaplevet, de mint írtam, nekem ez majd kimarad.) Ebbe öntöttem a kókusztejet, felforraltam, lefedtem, és kisebb lángon 10 percig rotyogtattam. Levettem a tetejét, beleöntöttem a csicseriborsót. Megkóstoltam, sóztam és borsoztam; sóból viszonylag több kellett bele. Visszatettem a fedőt és újabb 10 perc alatt a sütőtök roppanósan puha lett, tehát készen volt. Rálocsoltam fél citrom levét, ez adta meg a végső ízét az ételnek.

A 2x10 perc "rotyogás" alatt kinyújtottam a tésztagolyókat tenyérnyi darabokká, a 6 darab éppen-éppen fért rá egy gáztepsire. A tetejüket (ghí hiányában) kevés olajjal megkentem. 220 fokos, légkeveréses, előmelegített sütőben 10 perc alatt sültek meg a kenyérkék. Szépen felhólyagosodtak, és nagyon finomak lettek!

A curryt a lapos kenyerekkel ettük, de szerintem rizs is jó lenne hozzá.

2011. január 24.

Csirkehúsleves, ahogy anyukám készíti


A recept a januári Kifőztük magazinban jelent meg, amely - a régebbi számokkal együtt - letölthető erről az oldalról. Remek szezonális recepteket találtok benne, úgyhogy mindenképpen érdemes odamenni érte! Ja, és még mindig ingyenes!!!!

Ebbe a levesbe tehetjük azokat az összegyűjtött szárnyasaprólék-húsokat és csontokat, amelyek magukban kevesek lettek volna, ezért a mélyhűtőben, zacskóban vártak sorsukra; pl. mellcsontok, szárnyvégek, szívek a májról, stb. Persze ha frissen vásárolt húsokat használunk, abból még finomabb levest főzhetünk. Három edény (kb. 1,5-2 literes) szükséges az elkészítéséhez: egy a hús- és csontfélék, valamint azon hozzávalók részére, amiket le szoktunk szűrni vagy kidobunk a levesből. Egy másik edény a zöldségféléknek, a harmadik (ez lehet kisebb is) pedig a levesbetétnek kell.

Hozzávalók 6-8 személyre

0,6-1 kg hús és csont
1 nagyobb hagyma
4-5 gerezd fokhagyma
1 zöldpaprika (szezonban)
1-2 karika erős paprika (elhagyható)
1-2 szál zellerzöld
1 csokor petrezselyemzöld
1 pici fej kelkáposzta
8-10 szem fekete bors
néhány szem tarkabors
2 szem borókabogyó
2 szem szerecsendió-virág
késhegynyi reszelt szerecsendió
1 szem kockacukor

őrölt gyömbér
1/2 mokkáskanál pirospaprika

4-5 szál közepes sárgarépa
1-2 szál fehérrépa/paszternák
1 kisebb fej karalábé
1 kisebb zellergumó
1 kisebb krumpli
2-3 marék zöldborsó
1 húsleveskocka vagy 1 evőkanál (házi) vegeta

őrölt bors

15-20 dkg levestészta
1 húsleveskocka vagy 1 evőkanál (házi) vegeta


Az első edénybe tesszük az alaposan megtisztított hús- és csontféléket, valamint a felsorolt zöldségeket. A szemes fűszereket mozsárban vagy kés lapjával összetörjük, azt is beleszórjuk. Felöntjük másfél liter hideg vízzel és közepes lángon felforraljuk. Kislángra tesszük, megsózzuk, az edény fedelét nem teljesen illeszkedve a tetejére tesszük. Úgy főzzük, hogy éppen csak forrjon, nagyjából egy-másfél óra alatt lesz puha a hús benne.

A második edénybe 1 liter vizet töltünk, az ételízesítővel, sóval és borssal felforraljuk. Beletesszük a megtisztított és tetszőleges (akár egészen kicsi) darabokra vágott zöldségeket a borsó kivételével. Kislángra tesszük, lefedjük, és addig főzzük, amíg a zöldségek majdnem puhák nem lesznek. Akkor tesszük hozzá a friss vagy mirelit zöldborsót, azzal együtt készre főzzük.

A harmadik edényben főzzük a levesbetétet, célszerű akkor kezdeni, amikor a hús és a zöldségek már majdnem készen vannak. 5-6 dl vizet forralunk fel az ételízesítővel és a sóval, beleszórjuk a tésztát, és lefedve, közepes lángon 10-20 percig főzzük.

Amikor minden készen van, akkor nagyobb edénybe vagy tálba szedjük a húsos fazékból a húsokat, beleszűrjük a levét. Hozzámerjük a zöldséges és a tésztás edény tartalmát, ha szükséges, kicsit még megsózhatjuk, megborsozhatjuk. Ha kell, megmelegítjük, a húsleves csak jó forrón az igazi!

Tipp: a húslevesben főtt kelkáposzta nagyon finom, gyerekkoromban valóságos „harc” folyt érte; én mindig megeszem szűréskor a fokhagymát, a fiam és a férjem a vöröshagymát szereti benne, ezeket nem dobjuk ki belőle soha.

2011. január 23.

Felhívás! Legyél te is részese az idei adománygyűjtő akciónak!


Idén is lesz Kifőztük Karácsony!

A 2010-es akcióban 115 blogger közreműködésével közel 1,5 millió forintot gyűjtöttünk a Magyarországon élő éhező gyermekeknek és családjaiknak a Kifőztük Karácsony kiadvánnyal.


Úgy gondoltuk, hogy idén is elkészítünk egy adománygyűjtési számot. Ehhez várjuk azon bloggerek jelentkezését, akik részt szeretnének venni az adománygyűjtésben.


Csatlakoztunk a Segítsütit és a Sok kicsit megszervező és lebonyolító





Az alapítvány elkülönített alszámlájára fog befolyni az adományozóktól a pénz, és minden forintból a meghatározott célra fognak menni a megvásárolt tárgyak, felszerelések. A Kifőztük oldalára felkerülnek majd sorban a számlák és a beszámolók a teljesítésről.

A támogatandó szervezetet keressük. Amint megvan az együttműködés, tájékoztatunk mindenkit, hogy kinek a javára fog az idei Kifőztük Karácsonyra beérkező adomány menni.

Várjuk azok jelentkezését, akik szeretnének csatlakozni az akcióhoz, és receptet, anyagot szeretnének küldeni a következő Kifőztük Karácsony adománygyűjtési különszámába!


Jelentkezési határidő: 2011. február 8.



A jelentkezéseket az alábbi e-mail címre várjuk:



Kérjük, hogy az e-mailben add meg a blogod nevét, elérhetőségét is! Köszönjük!

2011. január 19.

Ropogós-csípős csirkeszárnyak



Ez a recept a Kifőztük magazin januári számában jelent meg. A magazin letölthető innen, a régebbiekkel együtt, fizetni sem kell érte:) A recepthez készített fázisképeket is a magazinban lehet megtekinteni.
Hozzávalók:
12 közepes csirkeszárny
8 dkg finomliszt
1 lapos teáskanál só
1/4 teáskanál csípős paprika
1/4 teáskanál édes pirospaprika

a mártáshoz:
15 dkg csípős ketchup vagy normál ketchup + csípős paprika
3 dkg vaj
1 kis gerezd zúzott fokhagyma
néhány tekerés frissen őrölt bors

A csirkeszárnyakat alaposan megtisztítjuk, majd papírtörlővel felitatjuk róla a nedvesség nagyját; nem kell, hogy teljesen száraz legyen, kicsit azért maradjon nedves. Nagyobb nejlonzacskóba tesszük.
A lisztet összekeverjük a sóval és a paprikákkal, a szárnyakra szórjuk, és jól összerázzuk az egészet. Figyeljünk arra, hogy a lisztes keverék mindenhol fedje be a húsokat. Áttesszük tálba úgy, hogy minél kevésbé érjenek össze. Lefedjük és hűtőbe tesszük 1-2 órára.
Annyi forró olajban, amennyi legalább több mint a feléig elfedi a szárnyakat, nagy lángon megsütjük. Kívül aranybarnának és ropogósnak, belül pedig omlósnak kell lennie, 20-25 perc alatt van készen.
Közben a mártáshoz valókat forráspontig melegítjük, közben néhányszor megkeverjük.

A szárnyakat a mártással együtt tálaljuk.
Most, hogy megint elolvastam, meg is éheztem rá...holnap vagy holnapután sorra is kerül.

2011. január 17.

Kenyérmorzsa / zsemlemorzsa házilag


Decemberben tobzódtunk a földi javakban, most januárban spóroljunk egy kicsit:) Az evéssel is, de a hozzávalókkal ugyanúgy; keressük meg, mit tehetünk, hogy ne pocsékoljunk, használjunk fel minden maradékot, amit csak lehet.

Ennek jegyében teszem fel most ezt a bejegyzést, amit egyszer már félig megírtam, utána jól elfelejtkeztem róla. Arról van szó, hogy gyűjtsük össze a maradék kenyeret, nem sós kiflit és zsemlét, majd szétvágva szárítsuk meg zörgősre. Késes aprítógépben vagy sima, mezei húsdarálón készítsünk belőle zsemlemorzsát. Az anyagi megtakarítás nem nevezhető nagynak, de a lelkünknek jót tehet, hogy nem dobtuk a kukába. Másrészt pedig sokkal, de sokkal ízletesebb az ezzel készült étel, mint a boltban vásárolt párjával. Aki akarja, kiszitálhatja belőle a nagyobb darabokat, de én nem szoktam; szerintem jó az, ha kicsit rusztikus marad.

Sok embernek biztosan nem mondtam újat, de hátha nem írtam feleslegesen...



2011. január 14.

Majonézes tojáskrém medvehagymával


Gyors vacsora- vagy reggeliötlet, téli napokra. Otthoni készletekből készült, pillanatok alatt; a leghosszabb idő az volt, amíg a tojás megfőtt:)

Hozzávalók

4 főtt tojás
2 púpozott evőkanál tejföl
1 evőkanál (dijoni) mustár
1 evőkanál majonéz
1 evőkanál sós, olajos medvehagyma (Ancsika ötlete alapján készítve) vagy néhány friss medvehagymalevél kevés sóval és olajjal késes aprítóban pépesítve
őrölt fehér bors

A hozzávalókat tálkába tesszük, és villával rusztikusra törjük. (Nekem nem kellett bele só, de meg kell kóstolni.)
Készen vett vagy otthon sütött pékárut kettévágunk, ha van, zöld salátát vagy retek-félét teszünk bele. Hozzákanalazunk némi krémet, és jó étvággyal megesszük.

Nagyon jól illik hozzá egy bögre aludttej!


Péksütemény receptek nálam, amibe bele lehet tenni különböző kencéket:

Rozsos riegel
Tejfölös kifli
Scali kifli
Sajtos kifli
Hagymás cipó
Medvehagymás-krumplis buci
Sajtos kifli
Magos zsemlekoszorú

2011. január 10.

Túró Rudi torta barackosan


Jól megnéztem Dokinál és Mohánál, azután összegyúrtam a két receptet olyanra, amilyennek szerettem volna. Inkább Moháéra hasonlíthatott, az elkészítési idő viszont több volt, mert én lapzselatint használtam, nálam ez jól bevált. Egy este készült, másnap reggel még rátettem a tetejére a csokimázat.
Nah, az utóbbival vagyok egyedül elégedetlen, mert nem tudtam szépen rátenni, nagyon hamar elkezdett szilárdulni.
Annyit változtattam még, hogy az alapba belekevertem jó kis házi sárgabaracklekvárt, mert nagyon szeretem a barackos túró rudit. Persze, lehet ezt helyettesíteni más ízzel is;)

Ja, és ez már a második ilyen torta nálunk, az azért jelent valamit, ugye?:)

Hozzávalók 26 cm-es tortaformához:

az alaphoz:

25 dkg darált keksz
6 dkg étcsoki (Tibi 60 %-osat használtam mindenhová)
12,5 dkg vaj
3 nagyobb evőkanál házi baracklekvár

a túrós rétegekhez (2x):

25 dkg túró
2 evőkanál porcukor
1 evőkanál házi vaníliás porcukor
csipet só
1 teáskanál házi vanília esszencia
3 evőkanál tejföl
néhány csepp citromaroma
2 dl tejszín
3 lapzselatin

a csokirétegekhez:

középre: 10 dkg étcsoki+1 evőkanál étolaj
a tetejére: 15 dkg étcsoki+ 2 evőkanál étolaj

A tortaforma aljára vágtam egy ugyanolyan méretű sütőpapír-korongot.
A vajat és a csokit mikróban összeolvasztottam, hozzászórtam a kekszet, beletettem a lekvárt. Összedolgoztam és a tortaforma aljába nyomkodtam, betettem a hűtőbe.

A zselatinlapokat 5 percre hideg vízbe tettem, majd kinyomkodtam a vizet belőlük. Kisebb lábosban 2 evőkanál vízzel, óvatosan melegítve és állandóan kevergetve felolvasztottam (nagyon könnyen és hamar olvad, nem kell sokáig melegíteni), majd hozzátettem a hideg tejszínt és a cukrokat. Jól összekevertem, levettem a tűzről és beletettem az összes többi hozzávalót. Rákentem a kekszes alapra és visszatettem a hűtőbe.
Nagyjából másfél óra múlva megszilárdult annyira, hogy rá lehetett kenni az első adag mázat, ami abból állt, hogy 1 tábla csokit összemelegítettem egy evőkanál olajjal. Ezután visszatettem a hűtőbe.
Kb. 1 óra múlva rá lehetett kenni a második adag túrókrémet, majd újra bekerült a hűtőbe, immár egész éjszakára.
Végül rákerült a tetejére a 2 evőkanál olajjal készült csokimáz.

2011. január 7.

Nagyon vaníliás keksz


Latsiától vettem a receptet, nem ez az egyetlen, amit tőle sütöttem karácsonyra. És tökéletesen bevált, mint a többi is. Viszont nem csak karácsonyra lehet sütni, jó lehet ez bármikor!
Kicsit még megturbóztam vaníliailag, mondhatom, teljes siker:) A kekszek egy részét a Szepykétől ajándékba kapott keksznyújtóval formáztam; lehet, hogy még jobban oda kellett volna nyomni, mert azért látszódhatna még jobban rajta a minta. A maradék tésztát Latsia utasítása szerint formáztam; nagy különbség nincs, talán kicsit ropogósabbak a lapos kekszek.

Hozzávalók nálam:

14 dkg vaj
17,5 dkg liszt
5,5 dkg kristálycukor
5 cm vaníliarúd
1/2 csomag vaníliapuding
1/2 teáskanál sütőpor
1 teáskanál vaníliaesszencia
csipet só
1 evőkanál tejföl

vaníliás porcukor a szóráshoz

A kristálycukrot a vaníliarúddal kávédarálón alaposan megőröltem.
A lisztet, a pudingport, a sütőport, a sót, a vaníliáscukrot és a vajat összemorzsoltam. Tettem hozzá vaníliaesszenciát és tejfölt, majd lazán egybegyúrtam. Hűtőbe tettem 2 óra hosszára.
Egy részét normál nyújtófával nagyjából, majd a mintás nyújtóval kb. 2 mm vékonyra nyújtottam és kivágtam a kekszeket, tepsire tettem.
A maradék tésztából diónyi golyókat formáztam, sütőpapíros tepsire tettem, villával lenyomtam a tetejüket.
160 fokos légkeveréses sütőben 15 perc alatt megsütöttem.
A kerek kekszeket vaníliás porcukorral megszórtam.

A lapos kekszek kívülről teljesen összetéveszthetők a gyári kekszekkel (volt, aki ezt meg is jegyezte:)), viszont az ízük!!!! az mennyei!

2011. január 6.

Megjelent a Kifőztük ez évi 1. száma!


Új hónap, sőt új év is van, így az újság II. évfolyamának legújabb száma is felkerült az éjszaka a weboldalra.

Van szerencsém részt venni a lapok előkészítésében, benne vagyok a korrektor-csapatban. Amikor készült ez a szám, akkor végig az járt az agyamban, hogy "ezt is el kéne készíteni, azt is meg kéne főzni, hűűű, ezt jó lenne megkóstolni..." Végül a narancsos almasalátát "teszteltem", amit elkészíteni sem volt hosszú idő, megenni pedig seperc alatt sikerült itthon kettőnknek. És természetesen a saját ételeimet is megfőztem, a kétféle levest, és nagyon finom csirkeszárnyakat sütöttem mellé.

A csapat tagjai közül többen "fánkoztak" az újságban. Tudjátok, jön a farsang, a hagyományokat pedig ápolni kell...és milyen jó dolog az, hogy követjük a szokásokat, ráadásul finomakat eszünk:)
Érdemes lesz többet kipróbálni közülük, és tudjátok, ha kérdésetek van a receptekkel kapcsolatban, azt feltehetitek a Kifőztük oldalán is, vagy akár a blogokon is, esetleg levélben. Mindannyian a csapatban szívesen várjuk az észrevételeiteket, visszajelzéseiteket!

Amikor tegnap este megnéztem a kész újságot, nagy elégedettséget éreztem; igazán szuper lett! Minden hónapban szépülünk, mindig van egy kis újdonság. Remélem, ti legalább annyira várjátok az aktuális, új számokat, mint amennyire mi készülünk vele. Így azután nem ajánlhatok mást, csak azt, hogy innen kattintsatok az oldalunkra, és töltsétek le a legújabbat!

2011. január 4.

Hét nyelven beszélő fokhagyma-krémleves


"Anyu, olyan fokhagymalevest főzzél, mint régen...amiben volt egy kis pálinka, meg nagyon sok fokhagyma!" - kérlelt szombat este a - már felnőtt - fiam (ideírom, nehogy valaki megvádoljon, hogy rontom az ifjúságot...) No meg annak a két kortynyi pálinkának egyébként is kiforr a szeszfoka, mire készen lesz a leves;)

Így hát nem volt mit gondolkozni, elkészült vasárnapra a leves, amely eredetileg Schäffer Erzsébet receptje a Nők Lapjából. És nagyon finom! (A pálinkát pedig ki lehet hagyni belőle.) Néhány apróság azért természetesen megváltozott benne, de hát nem tudok kibújni a bőrömből, de tán nem is akarok:)

Hozzávalók:

4 dkg vaj vagy margarin
4 dkg liszt
10 gerezd zúzott fokhagyma
1/2 l víz
1 l tej
2 dl tejszín
2 húsleveskocka
10 dkg kék sajt
csipet frissen reszelt szerecsendió
fél mokkáskanál őrölt fehér bors
fél mokkáskanál morzsolt majoránna
2 cent(iliter) szilvapálinka vagy konyak (elhagyható)
(aprított petrezselyemlevél - majd legközelebb)

A vajat megolvasztottam, beleszórtam a lisztet, és 1-2 percig közepes lángon buzgón kevergettem, hogy ne kapjon színt vajas liszt. Hozzátettem a fokhagymát, és kb. 1 percig együtt kavartam, amíg az illata intenzív lett. Akkor további kavarás közepette felöntöttem először a vízzel, két részletben (nehogy csomós maradjon a rántás), majd a tejjel és a tejszínnel is. Belemorzsoltam a húsleveskockákat és a sajtot, beleszórtam a fűszereket, végül a pálinka is belekerült. Felforraltam, majd kb. 20 percig lassan főztem kis lángon. Só nekem abszolút nem kellett bele, de gondolom, ez függ a kék sajttól is, hogy milyen fajta és mennyi kerül bele.

Pirított kenyérkockával tálaltam. Jó lett volna - ha lett volna itthon - friss petrezselyemlevél a tetejére...

2011. január 2.

Újévi szerencsemalacok új köntösben


Szilveszter napján megsültek a tésztamalackák, de most másik tésztából, mint amelyikből szoktam máskor.

Piszke ajánlotta a tésztát, hogy finom, igaza van, tényleg nagyon jó lett. Az más kérdés, hogy ez a másikhoz képest extra változat, mert jó sok finom dolog kell bele: sok vaj, sok sajt, tejszín...de megérte:) Nagyobb adag készült (szükség is volt rá) és más sajtok voltak itthon, meg egy kicsit megbolondítottam némi csípős ízzel; mindjárt írom is, hogy el ne felejtődjön.

Piszke, köszi!

Hozzávalók nálam:

24 dkg vaj
8 dkg parmezán sajt
10 dkg cheddar sajt
10 dkg Karaván (füstölt) sajt
2 dl tejszín
1 teáskanál őrölt édes pirospaprika
1/2 teáskanál őrölt csípős pirospaprika
1 teáskanál só
38 dkg finomliszt
1,5 teáskanál sütőpor

a kenéshez: 1 tojás
a szóráshoz: lenmag, szezámmag, napraforgómag és mák

A vajat kissé feldaraboltam és mikróban félig megolvasztottam. Hozzáöntöttem a szobahőmérsékletű tejszínt, az apróra reszelt sajtokat, a sót és a pirospaprikákat, alaposan elkevertem. A lisztet összeszitáltam a sütőporral és hozzátettem a sajtos masszához. Szilikonos - kissé éles - keverőlapáttal addig vagdostam és forgattam, amíg morzsás állaga nem lett. Akkor könnyedén összegyúrtam, és fóliába csomagolva, egy éjszakára hideg kamrába tettem pihenni.
Másnap egy órával nyújtás előtt a meleg konyhába vittem. Kettévágtam és lisztes deszkán kb. 4 mm-esre nyújtottam. A tészta kb. harmadából 20 malackát készítettem a már leírt módon, a többiből formákat szaggattam, Sütőpapíros tepsire tettem, felvert tojással megkentem, magokkal megszórtam, illetve valamennyit pőrén hagytam.

190 fokos légkeveréses sütőben 8-10 perc alatt sültek meg. Finomabbak a legextrább, drága sajtos ropogósoknál is!

LinkWithin

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin